Köztudott, hogy a szivárványnak elengedhetetlen része a pára, vagyis a víz. Pontos fizikai magyarázatokba most nem fogok belemenni, legyen elég annyi, hogy eső közben, vagy utána figyelhető meg ez a csodás természeti jelenség. Az égen. Most azonban megmutatjuk milyen az, amikor a szivárvány szinte összes színét egy folyóban vehetjük szemügyre.

Most persze nem pont arra gondolok, hogy a nevében kék Duna valójában néha barna, olykor pedig sötétbarna, esetleg kicsit zöldesebb.

A világ legcsodásabb folyójáról van most szó, a Kolumbiában található Cano Cristalesről. A Dél-Amerika északi határán fekvő ország Meta tartományában lévő La Macarena National and Ecological Reserve Park legcsodásabb látványossága ez a folyó. A száraz és esős évszak közötti időszakban (szeptember és november között), megfelelő hőmérséklet és ideális vízállás mellett, a folyóban életre kelő algák és moszatok a szivárvány szinte összes színében pompáznak így festik át az amúgy kristálytiszta vizet.

A paradicsomba vezető folyó, az ötszínű folyó, a szivárványfolyó - és sorolhatnánk a még a különbnél különb neveit e vízfolyásnak – Kolumbia közepén, annak is egyik legeldugottabb részén, La Macarena mellett található - a száz kilométer hosszan tekergő Cano Cristales - említett folyószakasza, melyhez szerencsére semmilyen autóút nem vezet. Az csak gyalogosan, vagy ló-, szamár-, esetleg öszvérháton közelíthető meg, sőt a kolumbiai természeti parkok vezetőinek döntése értelmében még a napi látogatók számát is korlátozták.