– Noha beiktatása óta már két év telt el, a honi médiában a neve a mai napig hol Kocsis Péterként, hol Kocsis Fülöpként szerepel. Ennyire tájékozatlanok az újságírók, vagy egyéb ok áll a tévedések hátterében?

– Amikor a Szentatya kinevezett püspökké, a nevem még Kocsis Péterként szerepelt a hivatalos papírokon, hisz’ így anyakönyveztek. A Fülöp nevet elődömtől, Keresztes Szilárd püspöktől kaptam, amikor 1998. november 6-án szerzetessé szentelt. Szerzetesnevemet azonban sokáig úgymond csak „szőrmentén” használhattam, bár közvetlen hozzátartozóim: szüleim és testvéreim már rég Fülöpnek szólítottak. Püspökként határoztam el, hogy hivatalosan is kérem a névváltoztatást. Megtarthattam volna korábbi keresztnevemet is, ám szerzetesi életem tudatos vállalása igazolásaképpen végül csak a Fülöpöt hagytam meg. Azóta rengeteg eset bizonyította, hogy helyesen döntöttem. Ezért ha manapság valaki tévedésből Kocsis Péternek nevez, udvariasan kijavítom: én Kocsis Fülöp vagyok.

 – Ön Kárpátaljától meglehetősen távol, Szegeden született, ráadásul másfél évtizeddel a mártír püspök halála után. Az sem valószínű, hogy a rendszerváltás előtt túl gyakran sikerült kijutnia Munkácsra, hogy a helyszínen gyűjtsön adatokat a vértanú főpap életéről. Mindazonáltal felteszem a kérdést: mi lehetett a „vétke” Romzsa Tódornak, amiért a kommunista hatalom úgy döntött: „elteszi láb alól”?

– Nagyon összetett ez a kérdés. De előbb hadd igazítsam ki egy kicsit. Valóban nincs személyes kapcsolatom és ismeretségem a mártír püspökkel, de jó néhány olyan papja van egyházmegyénknek, főleg az idősebbek közül, akiket még Romzsa Tódor szentelt fel. Kárpátalján ma is vannak magyar görög katolikus papok, akik az 1990-es fordulat után Magyarországon, pontosabban a nyíregyházi szemináriumban végeztek.

De visszatérve a kérdéshez: amikor a kommunisták Ukrajnában és a Kárpátokhoz közeli területeken hatalomra kerültek, Magyarország kivételével mindenütt eltörölték a görög katolikus egyházat. Azt követően a görög katolikusok minden vonatkozásban ellenségnek számítottak. Romzsa Tódor viszont, aki az 1930-as években, Rómában végezte tanulmányait, kezdettől fogva nagyon tudatosan törekedett arra, hogy valóságos missziót végezzen. Akkorra ugyanis már nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunizmus hamarosan Ukrajnába, és azon belül Kárpátaljára, vagyis a munkácsi egyházmegye területére is átterjed. Bizonyos vagyok abban, hogy ugyanilyen tudatosan készült a vértanúságra is, hiszen abban az időben ez egyáltalán nem volt ritka. Hogy aztán milyen alpári és szánalmas módon végeztek vele, kétszeri próbálkozás után, ez az akkori uralmat jellemzi. Egyben rendkívül szomorú példája az emberi erőszak és a bűn mindenkori sajátosságának.

S bár kioltották életét, papi, majd főpásztori tevékenysége azt bizonyítja, Romzsa Tódor tudatosan készült arra, hogy minden körülmények között hűséges maradjon az egyházhoz, Krisztushoz. Ezzel az elszántságával adott erőt többi paptársának, s voltaképpen ez tette őt mártírrá.

Adalék:

Kocsis (Péter) Fülöp 1963. január 13-án született. Óvodásként említette először, hogy pap akar lenni. Ezt idővel elfelejtette környezete, csak ő nem. S bár még végzős gimnazistaként is a Szegedi Tudományegyetem matematika-fizika szakára készült, közvetlenül az érettségi előtt bejelentette: mégis inkább pap kíván lenni.

Felsőfokú tanulmányait Rómában, a Pápai Szalézi Egyetemen folytatta.

Rómából hazatérve 1990-től 1992-ig hitoktató volt a hajdúdorogi görög katolikus általános iskolában és gimnáziumban.

1995-ig a Miskolci Apostoli Exarchátushoz tartozó Tornabarakony paróchusa (plébánosa).

1995-1999-ig a Chevetogne-i (Belgium) bencés monostorban készült a szerzetesi életre. Szerzetesi fogadalmát 1998. november 6-án tette le, ekkor vette fel a Fülöp szerzetesnevet.

1999 karácsonyától kinevezéséig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Dámoc monostorában élt szerzetestársaival.

Kocsis Fülöp nevéhez számos liturgikus és lelkiségi témájú publikáció fűződik.