Rodney Gomes, a Rio de Janeirói Brazil Nemzeti Obszervatórium csillagásza elméletét a Szedna törpebolygónak a Nap körüli hosszan elnyújtott, elliptikus pályára, valamint a Neptunuszon túli objektumcsoport, az úgynevezett szórt korong égitesteinek fura mozgására alapozza. Véleménye szerint a jelenségeket egy nagy bolygó gravitációs ereje okozhatja.

A 2003-ban felfedezett Szedna (90377 Sedna) a Nemtunuszon túli törpebolygó. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. Átmérője 1180-1800 kilométer, keringési ideje 10500 év, s pályája során a legnagyobb távolsága a Naptól 130 milliárd kilométer. Felszíni hőmérséklete mínusz 240 Celsius-fok. Alacsony hőmérséklete miatt a fagyos égitest nevét az eszkimók óceánistennőjéről kapta.

"A Szedna pályája valóban nagyon furcsa" - hangsúlyozta Mike Brown, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (CALTECH) csillagásza, aki a törpebolygót felfedező kutatócsoport vezetője volt.

Rodney Gomes ugyanazokat a számításokat végezte el, mint amerikai kollégái, de a képletbe a Naprendszer peremén lévő masszív bolygó gravitációs erejét is beépítette, a Szedna és más "anomáliás" égitestek egy vonalban "sorakoztak fel".

Több bolygótípus is beleillik a brazil csillagász képletébe, például egy Neptunusz-méretű planéta. Utóbbinak tömege a Föld négyszerese, és 225 milliárd kilométerre van a Naptól, egy ilyen bolygó például a megfigyelt módon befolyásolná az "anomáliás" objektumokat.

Ezzel szemben Mike Brown szerint a törpebolygó fura viselkedésére más magyarázat is létezhet: a Naprendszer hajnalán egy "elsuhanó" csillag lökte a Szednát elnyújtott pályájára. "Napunk valószínűleg egy csillaghalmaz tagjaként született. Amennyiben így történt, a csillagok elég közel voltak egymáshoz, hogy befolyásolják társaik bolygórendszerének külső peremét, ahol a Szedna is található."