A partnerszerződés aláírását megelőzően a Jósika Miklós Elméleti Líceum és a Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskola, majd két mezőgazdasági képzést nyújtó szakközépiskola között létrejövő testvérkapcsolatot is szentesítették. A két város partnerségének első mozzanataként egyedi megemlékezést tartottak az ótordai temető honvéd sírkertjében: kiskunfélegyházi és tordai városvezetők társaságában emléktáblát avattak az 1944-es tordai csata kiskunfélegyházi hősi halottainak tiszteletére.

Oktatás, ifjúság, sport, kultúra, civil szféra és önkormányzat terén is többéves tapasztalatcsere előzte meg Torda és Kiskunfélegyháza most foganatosított testvértelepülési kapcsolatát – tudtuk meg Kapus Krisztiántól, a magyarországi város polgármesterétől. „Bízunk benne, hogy az Európai Unió általi könnyebb határátkelés egyszerűbbé teszi az együttműködést a két város között, és hidat építhetünk nemcsak a városaink, hanem magyarság–magyarság között is” – nyilatkozta lapunknak a városvezető. Az alföldi település polgármestere az eddigi együttműködés megszilárdítását várja a testvérvárosi egyezménytől, és meglátása alapján elsősorban az iskolák közötti kapcsolat válik fokozottan gyümölcsözővé.

Ladányi Emese tordai RMDSZ-es városi tanácsos a teljes márciusi 15-ei rendezvénysorozatot sikeresnek értékelte. A nemzeti ünnep napját a római katolikus templomban szentmise, és a testvérkapcsolatát létrehozó Jósika Miklós Elméleti Líceum és a Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskola diákjainak irodalmi, zenés összeállítása tette méltóságteljessé. Ünnepi beszédet mondott Ádámosy Klára tordai RMDSZ-elnök, Kapus Krisztián kiskunfélegyházi polgármester, a megyei RMDSZ részéről pedig Oláh (Dimény) Emese ügyvezető elnök.

A római katolikus templomtól az ünneplők átvonultak az Ótordai református templom parókiájának udvarára, ahol koszorúkkal rótták le tiszteletüket a forradalom emléke előtt.

A testvérvárosi okmányt Tudor Ştefănie és Kapus Krisztián polgármesterek írták alá tegnap reggel. Ladányi Emesétől megtudtuk, május 6-án tordai küldöttség látogat Kiskunfélegyházára, és a magyarországi városban újabb okmány aláírásával erősítik meg a testvérvárosi köteléket. Ladányi Emese az iskolák közti cserediákprogramokban látja a legjelentősebb együttműködési lehetőséget.

Az esemény pikantériáját képezi Kapus Krisztián ajándéka: magyar zászlót adományozott a Tordai Polgármesteri Hivatalnak, azzal érvelve, hogy immár három magyar testvértelepülése van az Aranyos menti városnak (Kiskunfélegyháza mellett Hódmezővásárhely és Bihartorda), de magyar zászlója – amelyet hivatalos fogadások alkalmával ildomos kifüggeszteni – még nincs.

A március 15-ei rendezvénysorozat az ótordai temetőben zárult emléktábla-avatással: az 1944 szeptember 13. és október 8. közötti tordai csatában több mint 2500 magyar katona vesztette életét, köztük tíz kiskunfélegyházi és környékéről származó is. Az emléktábla-avatást a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság szervezte. Elnöke, vitéz Pataky József a Torda környéki csaták történetét mutatta be röviden, és a hagyományőrző szervezet munkásságát vázolta: eddig 2481 elesett honvédot azonosítottak, 54 helyszínen kutattak utánuk, és 32 helyen állítottak emléket a hősöknek. Pataky beszédét követően az újdonsült testvérváros önkormányzata részéről Dongó József – akinek dédapja éppen Tordán esett el – és Ficsor József korábbi polgármester, a Kiskunfélegyháza testvértelepüléseinek ügyeivel megbízott egyesület elnöke szólalt fel. A volt polgármester kifejtette: örül, hogy egyre szélesebb kapcsolatrendszer épül ki a két város között, és rámutatott, hogy Kiskunfélegyházán már tavaly novemberben felavatták a tordai csatában életüket vesztett honvédeik emlékét őrző táblát. „Ilyen még egyszer ne következzen be” – intett beszédének végén a háború borzalmairól megemlékező Ficsor József.

A táblaavatáson részt vett Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja is. „Ezek a hősök nem idegen földön estek el” – hangsúlyozta. „Az elesett katona nem ellenség – folytatta Szilágyi Mátyás –, és követeljük, hogy a magyar hősök emlékét is ennek szellemében őrizzék a világ bármely pontján”.

Józsa István Lajos unitárius lelkész beszédében arra mutatott rá, hogy értékeinket ne úgy őrizzük, hogy sokat beszélünk róluk, hanem úgy, hogy az üzenetüket figyelembe véve éljünk.

Megindító, nagy hatású beszédét az alábbiakban változtatás nélkül olvashatják:

Tisztelt emlékező magyar Testvéreim!

A második világháborúban harcoló,  hazájukat védő  honvédek esküt tettek, amely így hangzott: „ A hazáért, mindhalálig! ”Ilyen elszántsággal és bátorsággal indultak minden bizonnyal a kiskunfélegyházi honvédek is, akik a legdrágábbat, életüket adták a hazáért.

Akkor meghalni kelletta honért, ma pedig élni kell a hazáért! Akkor honvédjeink „testük eleven torlaszát állították gátnak a ránk zúduló vörös áradat ellenében”, ma a becsületes munka, a szív és a szellem erejével kell küzdenünk a megmaradásunkért, az anyanyelvünkért, a nemzeti kultúránk fennmaradásáért, és a jövőnkért. A szív ereje: a hűséget, az áldozatkészséget, az egymáshoz és nemzeti értékeinkhez való rendíthetetlen ragaszkodást, míg a szellem ereje: a versenyképességet, a felkészültséget, a tudást, a  pallérozott azaz kiművelt elmét kell jelentse számunkra.

Nekünk jól az eszünkbe kell vésnünk azt, amit Németh László Kossuth- díjas magyar író, esszéista fogalmazott meg: „A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elittud lenni.”

„A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük” – fogalmazta meg Nemeskürty István irodalomtörténészünk – és én hozzáteszem ehhez még azt, hogy: akkor a miénk, ha megbecsüljük azt értéke szerint.

Legtöbbször az a baj, hogy fiataljaink – tisztelet a kivételeknek – nem tudják, hogy nekik nagyszerű elődeik is voltak, akikre méltán lehetnek büszkék, akikhez - magatartásban, konokságban, kitartásban, bátorságban, áldozathozatalban, leleményességben - hasonlítaniuk kellene.

A többségi nemzet gondoskodik arról, hogy hőseia főterekre kerüljenek. Szobrot állít számukra. Nekünk meg kell tanulnunk újra és újra, hogy nagyjainkat mi kell emlékezetünkben tartsuk, dicső tetteiket mi kell megőrizzük, vagy  ami ennél is fontosabb: újraélnünk, mert ez ad önbecsülést, önbizalmat számunkra,  másképp tanyát ver lelkünkben a csökkentértékűség, a másodrangúság érzése.

És jegyezzük meg jól, hogy értékeinket nem úgy kell megvédenünk és megőriznünk, hogy sokat beszélünk azokról, hanem úgy, hogy éljük azokat. Ne felejtsük el, hogy a legjobb nevelés: a példaadás, a példamutatás! „A bátorság polgári erény” – fogalmazta meg a nemrég elhunyt világhírű építészünk, Makovecz Imre. Való igaz az a megállapítás is, hogy „aki fél, azt már jó előre legyőzték.”S az is igaz, hogy gyáva népnek nincs hazája!

Horváth Sándor írja „Mert a haza nem eladó” című versében. „ Mert a haza nem eladó,/ Ezüst pénzre sem váltható./Mert a haza lelked része,/Határait beléd véste/Ezer éve,/Ezer éve a hit.//Mert a haza kereszted is,/Betlehemmi csillagod is,/Hiába tiporták hadak, él,/Hiába tiporták hadak, él./ Mert a haza,/ Mert a haza,/ Te magad vagy !//.

Emlékező magyar Testvérek! Ne adjuk oda értékeinket a felejtésnek, a félelemnek, vagy a kényelemnek és közönynek. Ne engedjük, hogy őseink és hőseink emléke nyomtalanul eltűnjön a történelem süllyesztőjében.

Állítsunk emléktáblákat, emlékoszlopokat, kopjafákat, obeliszkeket a felejtés útjába, hadd figyelmeztessenek bennünket és utódainkat s az elesett hősök példája buzdítson hozzájuk hasonló bátor cselekedetre– zárta szavait a lelkész.

Szavalat és énekszó után Szilágyi Mátyás és Dongó József leleplezték az emléktáblát, amelyet Kiskunfélegyháza önkormányzata állított. Ezt követően rövid áhítattal emlékezett meg az elesett kiskunfélegyházi hősökről György Ferenc római katolikus plébános, aki Tordát és környékét magyar golgotának nevezte. „Ha mi nem szólunk, ezek a keresztfák fognak beszélni” – mondta a plébános.

A táblaavatást koszorúzás, illetve emléklaposztás zárta.

Hozzászólások