Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__20/i__20804 | Feltöltés időpontja: 2011. augusztus 22. 10:16

Rosta Ferenc

2003 óta nincs már köztünk Faragó József fafaragó mester, s azóta két dolog bizonyosodott be. Az egyik az alábbi gondolat mélyen ülő igazsága: „Az első generáció felejt; a második elfelejt; a harmadiknak eszébe sem jut.” És ugyancsak helytálló azon kijelentés is, miszerint Józsi bácsi különös egyéniségű, szókimondó, nyakas kiskun ember volt, egyéni ízű alkotója Félegyházának. Ebből adódik azon további – általános – következtetés, hogy bizony időről-időre vissza kell hozni azokat, akik Kiskunfélegyháza művészettörténetében értéket teremtettek. Vissza kell hozni őket egy rövid időre, legalább annyira, hogy az újabb generációk is szembesülhessenek alkotásaikkal.

Ezért volt szükséges és fontos megrendezni azt a remek tárlatot, amelyet Szent István ünnepén a Petőfi Sándor Városi Könyvtár vállalt fel Faragó József alkotásaiból. Városunkban majd 10 éve rendeztek bemutatót műveiből, szeretett kiállító helyiségében, a Szakmaközi Művelődési Házban.

Ezúttal a bemutatott anyag kiválasztása nem valamiféle életutat, alkotói korszakot, vagy stílusbeli világot kívánt reprezentálni, hanem csak kizárólag magas kvalitású, az alkotóra oly jellemző markáns művek fogadják a terembe lépőket. Ezen elv alapján homogén, magas színvonalú anyaggal találkozhat a félegyházi (és nem félegyházi) közönség.

A nagyméretű táblaképek, melyek a művek zömét alkotják, egyetlen témát járnak körül: a kiskun embert, az ő életét, dolgos mindennapjait, felmagasztalását. Talán ez utóbbi érezhető a rendezés jóvoltából is, a főfal Golgotaszerűen elhelyezett – középen grandiózus – alakjaiban. De a kiskun ember életmódja rajzolódik ki a többi művön is. Kevés vidámság ül ezeken a figurákon. Valamiféle méltóságteljes ünnepélyesség árad belőlük, s tölti meg a hűvös termet. Ebbe a hangulatba érkezik a látogató és szinte észrevétlenül visszasétál a város múltjába, körülbelül Móra Ferenc világába. Ha jobban figyelünk, bármely faragott alakban felismerhetnénk Móra Ferkó édesapját, szomszédjait, az akkori szegény, de dolgos, igyekvő embereket. Úgy érezzük, hogy témaválasztás tekintetében valahová Móra Ferenc és Holló László megfestett drámai portréi, figurái közé tehetjük a fatáblákon kirajzolódó látványt. Mert milyen is – volt – a kiskun ember? Legjobban éppen Józsi bácsi fogalmazta meg képi világa mellett egy mondatba sűrítve: „A kiskun ember inkább bevágja fejét a szemöldökfába, de meg nem hajol.” Hát erről a büszke tartású emberekről ad hírt a kiállítás. S ez volt az ő ars poeticája. Talán vele együtt szállt sírba ez a mentalitás is. Faragó József volt az utolsó nyakas kiskun ember, aki alkotásaiban nagyon egyedi és félegyházi képi világot teremtett.

A helyszín és az időpont mellett tökéletes választás volt Bátki Fazekas Zoltán kiállítást megnyitó személye is. Hiszen a ma országosan ismert költő és operaénekes gyermekkorában sokat „lábatlankodott” Józsi bácsi műhelyében. S ahogyan a műhely titkai, a nagyszerű beszélgetések és a fanyar humor fűszerezte dörmögős mester szinte megbabonázta az egykori gyermeki lelket, úgy köszöni meg és emlékezik róla a már befutott művész nagy szeretettel Faragó apám című versében.

Néha van úgy, hogy a történelem egy kicsit ismétli önmagát. Ennek a kiállításnak a létrehozásában szinte ugyanaz a csapat segédkezett, mint Faragó József 2002-es utolsó bemutatóján. Kertész Jánosné és Szabó Ildikó mellett ezúttal Kállainé Vereb Mária és Lukács Ferenc dolgozott meg azért, hogy ez a nagyszerű tárlat sokáig éljen a félegyháziakban. Legalább a következőig!

 

RF

Szóljon hozzá!