A mögöttünk hagyott Kádár-rendszer irodalompolitikájának történeti megismerésekor sorvezetőként követik egymást a hatalom és az értelmiség közötti ütközések. Némely esetben tudjuk, máskor csak sejtjük, hogy az események mögött ott állt a politikai rendőrség is. Az állambiztonság, amely a kultúra területén lefolytatott akciók dokumentumait számos esetben csak igen hiányosan „hagyományozta át” az utókorra. Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon megírható-e egyetlen folyóirat – szűkítve visszatekintésünk ösvényét, csupán – „állambiztonsági története”? Rekonstruálható-e a korabeli „problémás” lapok közül a kecskeméti Forrás és a korabeli politikai rendőrség kapcsolata? A hosszú évekig a főszerkesztői székben ülő Hatvani Dániel írja visszaemlékezésében: „…a hatalom is árgus szemekkel figyelte ténykedésünket, annak hatását nem kevésbé, s gyűjtötte dossziénkban a fekete pontokat.” Az akkori kultúrpolitika korifeusai biztosan vezettek egy nem papírra jegyzett „hibajegyzéket”, fejükben számon tartva minden botlást, és talán az asztalfiókokban is halmozódtak az írott bizonyítékok, de miként csapódtak le az „ügyek” az elhárításnál?

Az írás teljes szöveget letölthető ITT!