Időben először Göblyös Róbert kiállítását nyitották meg a művelődési ház aulájában. A szegedi Tömörkényi gimnázium művészeti igazgatója valamikor városunkban a Platán Általános Iskolában lépett a pedagógia göröngyös útjára, mint kezdő rajztanár. Akkori tevékenysége, aktivitása elindította az iskola hosszú ideig tartó képzőművészeti és kulturális virágzását. Nem véletlenül méltatta oly meleg szavakkal az ott eltöltött esztendőit, tevékenységét egykori igazgatója Meizl Ferenc, mostani tárlatának megnyitója.

E kiállítás nemcsak egy régi hiányt pótol (utoljára 1996-ban volt Kiskunfélegyházán bemutatója), hanem egy errefelé ritkán látható műfajjal is szembesítette városunk érdeklődő polgárait. A nagyméretű alkotások elsősorban a magyar festők és grafikusok alkotásainak parafrázisa. Azaz a mások által létrehozott általában ismert, híres képek átírása, átfogalmazása. Többeknek meghökkentő lehet találkozni 500 év magyar képzőművészei közül jól ismert nevekkel és alkotásaikkal, azok kubisztikus, szürrealisztikus montázsban történő átírásaival.

Göblyös Róbert művei nem a klasszikus értelemben vett szép alkotások, sokkal inkább ”okos képek” (ahogyan kubisták szóltak műveikről), melyek kiváló kompozíciós rendjükkel „felépítettségükkel” mutatják, hogy alkotójuk mestere műfajának.

A látott képsorból talán a „Siralomház” (Munkácsy M.) sötétebb tónusokra adaptált és a világos villanásainak feszültségét jól kihasználó művét, valamint a Hollósy Simon „Rákóczi induló” c. eredetijére készített képét emelhetjük ki elsőre. Ez utóbbinál szinte átüt a zeneiség, a ritmus, de nem annyira a híres indulóé, sokkal inkább a ’68-as diáklázadásoknak és mozgalmaknak a zenéje, a ritmusa, amint arra a kép előterében álló kigombolt ingű fiatalember utal. Hasonlóan kiugró alkotás még a „Feltámadás” (Kolozsváry Tamás), ahol láthatjuk mennyire pontosan követi a középkori festőóriás gótikus, reneszánsz pontosságát; de megszerkesztettségénél fogva talán az „Ikonos önarckép” (Vajda Lajos) a legstabilabb. A leghangulatosabb, a leglíraibb a Kondor Béla művére készített átirat, amely oly megtelíti a nézőt érzelemmel, hogy sokaknak megidézi a keresett „igazi szépséget”.

A kiállításon ott találjuk a bikaviadal sorozatát, amely jóval kisebb méretű képekből áll és igen sajátos nézőpontból, furcsa képkivágásokkal teremti meg drámai feszültségét. Inkább az állatnak állít „emléket”, mintsem a torreádort magasztalná.

Göblyös Róbert tárlata érdekes, újdonság erejével ható, friss anyag. Gratulálunk!