Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__8/i__1530 | Feltöltés időpontja: 2009. szeptember 10. 10:00

Az egész történet 2008 február elején kezdődött. Ekkor tudtuk meg, hogy kisbabát várunk. Fogalmunk sem volt, hogy kisfiú vagy kislány, de a neve már biztos volt: BÍBORKA. A következő néhány hónap a várakozással telt, míg meg nem tudtuk, hogy tényleg kislányunk lesz. Hihetetlen büszkeség töltött el.

Eltelt a nyár, folyamatosan készültünk az érkezésére, vásárlás, festés, esténként pedig felolvastuk a pocaklakónak, fejlődésének milyen szakaszában jár. Az utolsó hónapokban tájékoztatásunkat azzal jelezte vissza, hogy néhányszor erősen fülön rúgott. Ezek után elérkezett A NAP. 2008. október 12. Azóta ez a legfontosabb dátum az életünkben. Párom telefonhívása után hihetetlen sebességgel a kórházban voltam. Átöltözés után irány a szülőszoba. Borzalmasan nézhettem ki a zöld ruhában, de ilyenkor ez senkit nem érdekel. Eljött a pillanat, 9 óra 55 perc. Előbújt egy pici kék-zöld-véres-mázas csöppség. Megláttam, majd meghallottam és igazából szerelmes lettem. Néhány perc múlva elvitték, megvizsgálták, minden rendben volt. A következő éjszakák, míg nem voltak itthon, borzalmasan hosszúnak tűntek, de öt nap múlva hazajöttek. 0,2 km/h sebességgel „repesztettem” keresztül a városon a családommal a hazaúton. Nem tudtuk, mikor mit kell csinálnunk, de mikor ránéztünk a kislányunkra, biztosak voltunk benne, hogy minden rendben van vele. Teltek a hetek, hónapok és jöttek a felejthetetlen élmények. Megfogta a játékát, megfordult, felült, nevetett, felállt és 10 hónaposan már szaladt. Azóta rohanunk vele, utána. Kedves lányos apukák! Higgyétek el, hogy az a legcsodálatosabb érzés, amikor az első szava, hogy APA! Csodálatosak a reggelek, mikor bevisszük az ágyunkba és húzogatja a mellkas szőrömet, vagy fejbe vág a távirányítóval. Úgy fáj, hogy könnybe lábad a szemem, de ő csak nevet a négy pici fogával. Én meg újra és újra szerelmes leszek. És akkor is, amikor földhöz vágja a telefonomat, és a sokktól órákig nem tudok telefonálni, és akkor is, mikor a szemem próbálja kinyomni, vagy a fogaimat kivenni a számból. Neki szabad, mert ő az én kislányom! Drága pici lányom! Gyorsan telik az idő veled, lassan már egy éves vagy. Minden pillantásod, szavad, mozdulatod bearanyozza az életünket. Te lettél, vagy, és leszel a legfontosabb az életünkben. Köszönöm, hogy vagy nekünk! Szülőtársaim! Ne felejtsünk el köszönetet mondani a dédszülőknek, nagyszülőknek, akik mindig mindenben támogatnak és segítenek, és akik annak idején ugyanezt a csodát, ugyanilyen türelemmel, félelemmel, kitartással, boldogan végigcsinálták velünk. Rácz Csaba

Szóljon hozzá!