Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__8/i__6110 | Feltöltés időpontja: 2010. május 13. 09:43

Az én kis történetem 21 évvel ezelőtt kezdődött, akkor ismerkedtem meg a feleségemmel. Az első évek munkával és tervezgetéssel teltek, hogy biztosíthassam a családom számára a jövőt. Egy reggel úgy ébredtem, hogy csodálatos álmom volt, amelyet alig vártam, hogy a feleségemmel megoszthassak. Álmomban két lánygyermekem születik. Úgy éreztem, itt az idő, hogy apa legyek.

1991-ben született első kislányom, Ildikó. Számomra az érzés leírhatatlan, csak az tudja, mint jelent ez, aki saját gyermekét tarthatja karjaiban. Amikor hazahoztam a kórházból, az élet tejesen megváltozott. Igyekeztem vele tölteni minden szabad percemet, látni, ahogy napról-napra változik. Minden alkalommal mutatott valami újat: megfordul, feláll, gagyog… De a legcsodálatosabb élményem az első szava volt; „apa”. Alig akartam hinni a fülemnek, Ő az én kislányom. Teltek, múltak az évek, és az álmom ismét valóra vált, 1995-ben született meg második kislányom, Edina. Újra átérezhettem ugyanazt, amit első lányom születésekor átéltem.

Immár két kislány édesapja vagyok, akik mára már felcseperedtek. Most érzem igazán, mit jelent: kisgyermek kis gond, nagy gyermek nagy gond. Tudomásul kell vennem, hogy már nem kislányok többé, nehéz volt eldöntenem, hogy mikor mit engedhetek meg nekik. Úgy érzem, mindig jó döntést hoztam, hiszen mindig minden úgy történt, ahogyan megbeszéltük. Ennek alapja a kölcsönös bizalom és szeretet. Őértük MINDEN-t, bárhol és bármikor, mert Ők a MI LÁNYAINK.

Mikola János
Kiskunfélegyháza