Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__8/i__226 | Feltöltés időpontja: 2009. március 11. 15:28

Kedves feleségem, Ildikó és másfél éves kislányom Iringó mellé hamarosan megérkezik családunk negyedik tagja. Április közepén csatlakozó kisbabánk –immáron az orvosok szerint is vitathatatlanul- szintén hölgy. Apai örömeim ezért felettébb fokozottak. Boldogság megtapasztalni szeretteimmel együtt azt a jóértelemben vett kettősséget, amely családunkat mostanában jellemzi. Egyszerre figyeljük az édesanya hasában növekvő „pocaklakó” gyarapodását és kislányunk fejlődését. Iringó most ismerkedik a környezetével, mostanában kezd bilire ülni, és mostanában fogalmaz meg hosszabb gondolatokat. Már 3-4 soros mondókákat közösen „dalolunk”.

Az hogy ilyen korán érthetően tudunk vele társalogni, segít abban is, hogy megértse, édesanyja hasában növekszik kistestvére. Figyeli, amikor rugdos, simogatja, „eteti” cumisüvegből. Amikor őt vártuk mi is figyeltünk minden apró rugdosásra, mozgásra, figyeltünk egymás örömeire; most leginkább arra figyelünk, hogy Iringó kislányunk hogyan éli meg testvérkéje érkezését. Azt gondolnánk, hogy egy ekkora gyermek még nem tudja, hogy miért is nő az anyukája pocakja. Mi nap nap után megtapasztaljuk, hogy érti és érzi is, hogy ott egy ugyanolyan emberke növekszik, mint ő. Látva ezt az értelmet, erőt ad számomra is, hiszen édesapaként sok érzés, sok öröm ér és sok feladat is hárul rám. Boldog vagyok, hogy a Jóisten hozzájárulásával, ez a két apró ember rám és páromra bízta életét. Boldog vagyok, de ugyanakkor feladataim is vannak. A gyermeknevelés során egyszerre kell újra gyermekké válni és viselni az apai felelősség súlyát. Példát kell mutatni gyermekeimnek. A magyar nyelv szépségével élve mondhatom, hogy örökösként kell őrködni az örökkévalón. Az örökkévaló maga az élet, amely folyton változik. Csak rajtunk múlik, hogy mit adunk a jövő nemzedékének. Ha jó szülőként, jó gazda módjára adjuk át tudásunkat, gyarapítjuk gyermekeinket, akkor az „örökkévaló” folyton javul. Dongó József Huszka József Hagyományőrző Egyesület elnöke, Városi Strand és Uszoda főmérnök ------Dongó József ajánlásával: Móra Ferenc: Este Este van, este van, édesapa fáradt - aranyhajú lányom, te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsd puhára a vánkost, ágyam szélire is, te ülj ide mármost. Homlokomon a bú nagyon elborongott, kicsi száddal róla leheld el a gondot. Virágfejecskédet hajtsd szívem fölébe, nevess éjszakára csillagot beléje. Mesélj is majd egyet szegény apukádnak, úgy mintha mesélnél a hajasbabának: “Volt egy szegény ember nagy Meseországban, nem volt mása csak egy aranyhajú lánya” ------És egy történet: Isten megteremti az édesapát Amikor Isten elhatározta, hogy megteremti az édesapát, egy nagy, izmos és magas törzzsel kezdte. A mellette lévő angyal megkérdezte: - Miféle apa lesz ebből? Ha a gyerekeket olyan kicsinek teremted, mint egy „jancsiszeg” miért lesz az édesapából ilyen óriás? Nem tud golyózni a gyerekekkel. Amikor este be akarja takarni őket, hétrét kell hajolnia. És ha meg akarja őket csókolni, akkor le kell guggolnia! Isten így válaszolt: - Lehet, hogy igazad van. De ha nem teremtem nagynak az édesapát, a gyerekek nem tudnak kire felnézni. Amikor Isten az édesapa kezeit formálta, elég nagyra és izmosra sikerültek. Az angyal fejét csóválva kifogásolta: - Ki látott már ilyen ormótlan nagy kezeket? Képtelen lesz egy biztosítótűt kinyitni vagy kigombolni egy inget. Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem tud kézbe venni egy tűt, hogy a köröm alá szorult szálkát kipiszkálja. Isten csak mosolygott: - Tudom, de jók lesznek a kemény munkához. Olyan nagy mégsem lesz, hogy a gyermekek arcát ne tudná kezei közé szorítani. A lábakat Isten olyan nagyra teremtette, hogy olyat eddig nem is lehetett látni. Az angyal megint morgott egyet: - Ez már igazán túlzás. El tudod képzelni, hogy két ilyen nagy lőccsel ki lehet ugrani reggel az ágyból, amikor az ébresztő megszólal? Az is előfordulhat, hogy ha elsétál a játszó gyerekek között, akkor legalább kettőt eltapos. Isten szelíden megnyugtatta: - Ne aggódjál, az édesapa lábai nem lesznek olyan nagyok, hogy a gyerekeket ne tudná meglovagoltatni térdein. Azt is meglátod majd, hogy a két nagy láb nem lesz olyan idétlen, hogy ne tudná megzavarni a szomszéd kutyáit. Az Isten egész éjszaka dolgozott, amikor az édesapa arcát teremtette. A száj nem beszélt sokat, de a hangja nagyon határozott volt. Szemeivel mindent meglátott, mégis jóság csillogott belőlük. Amikor ezt befejezte még könnyeket is teremtett az édesapa szemébe. A munka végeztével megkérdezte az angyalt: - Most már elhiszed és meg vagy győződve, hogy egy édesapa ugyanúgy tud szeretni mint az édesanya?

Szóljon hozzá!