1996 Karácsonyának legnagyobb ajándékaként megszületett fiam, Marci. Nálam boldogabb és büszkébb ember ekkor nemigen lehetett – Apa lettem!

Hetekig csak néztem és gyönyörködtem: Ő a mi fiunk!

Lassan előkerültek gyermekkorom féltve őrzött kis matchboxai, és a játékboltok állandó vásárlójává váltam. Néha azon vettem észre magam, fiammal újra átélem gyermekkoromat. Várat, autópályát építek, mesét olvasok, és izgalommal néztem a mesefilmeket.

Aztán 2003 nyarán megérkezett Regina, a „Mi hercegnőnk”! Lassan megismerkedtem a harisnyák, kopogós cipők, csatok, hajgumik és a női praktikák világával.

Nap mint nap megtapasztalom, hogy a gyermekeimtől mennyi szeretetet és erőt kapok. A legszebb szavaknak, mondatoknak és kéréseknek nem lehet ellenállni. „Te vagy a legjobb apa a világon! Szeretlek, Apa! Hiányoztál, Apa!”

A mindennapi izgalom, törődés, gondoskodás is megerősít abban, hogy minden szabad percemet velük kell töltenem, hiszen olyan gyorsan felnőtté válnak!

Az évek folyamán rá kellett jönnöm, a gyermeknevelés az élet legnehezebb feladata. Megtalálni a megfelelő utat, s minden helyzetben a legjobb döntést hozni. De szerencsére mellettem áll pedagógus feleségem, akinek köszönhetem két csodálatos gyermekemet. Együtt egyengetjük útjukat.

Feleségemmel igazán szerencsésnek érezzük magunkat, mivel mindketten ép, egész családból származunk, ezt szeretnénk gyermekeinknek továbbadni, és előttük jó példával élni.

Büszke vagyok, hogy ők az „Én családom”!
 

Keresztes Sándor