Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__8/i__2567 | Feltöltés időpontja: 2009. november 30. 08:32

Amikor kiderült, hogy hamarosan gyermekem születik, minden vágyam az volt, hogy fiú legyen az utódom. Ebben a tudatban is készültem a kis jövevény fogadására. Aztán eljött a nagy nap, és egy kislány látott napvilágot. Mikor először megláttam a kórházban, még nagyon kis gyűrött volt, mosolyogtam is rajta sokat, mert úgy nézett ki, mint Yoda. De ekkor már nem számított, hogy végül nem fiú lett.

Nagy örömmel vártam haza az új családtagot, kidíszítettem az otthonunkat, még egy lufira is kiírtam: Isten hozott Gerda! Ezzel persze nagy örömet szereztem a feleségemnek, Heninek is. Lefektettük a kis emberkét az ágyra, s néztük közös utódunkat, amint édesen alszik. Ekkor vágott belém az új érzés, hogy már hárman vagyunk, valami egészen új dolog kezdetén. Figyeltem a kislányomat, miközben megfogalmazódott bennem egy gondolat: Ő meg kicsoda? Azt hiszem, ez egy leírhatatlan érzés. Ekkor született meg a családom. Sokban megváltozott a gondolkodásmódom is, hiszen lett egy lányom, akiért felelősséggel tartozom. Számos dolgot egyeztetnem kellett, hogy mindenre jusson időm, mert a gyermek érkezése új feladatokkal is párosult. Rengeteget mosolyogtam rajta, hogy Heninek mindenki egyből azt mondta, a pici rám hasonlít. A feleségem ettől mindig ,,kész volt”, mondván, honnan látják, hogy kire hasonlít, amikor csak a két szeme látszik ki a sok takaró és ruha közül. Soha nem felejtem el, amikor először hagyott Heni egyedül a gyerekkel. Talán csak egy órára ment el a fodrászhoz, de egy perc sem telt el, és az alvó baba felébredt, majd sírni is kezdett. Gondoltam, karomba veszem, és dajkálgatom egy kicsikét. Kis idő múlva éreztem, hogy itt valami nincs rendjén, a pelenka recsegett-ropogott. Belepillantottam a dolgokba, és láttam, hogy Gerda nyakig kakis. Én addig kerültem a pelenkázást, ezt mindig a feleségem végezte. De ekkor tudtam, hogy ilyen bajban nem hagyhatom a csöppséget. Odamentem a pelenkázóasztalhoz, de fogalmam sem volt, hogy melyik pelus kell, mi mire való. Egyik karomban tartottam a gyereket, hiszen ha lerakom valahová, végigbélyegez mindent. Másik kezemmel próbáltam a megfelelő tárgyakhoz nyúlni, hosszú ideig tartott ez a procedúra. Aztán kidúrtam a ruháit a szekrényből a szoba közepébe, mire kiválasztottam a megfelelőt. Pár perc múlva meg is jött Heni, s látta, hogy elég nagy a káosz. Nevetve kérdezte: Miért adtam Gerdára ünneplő ruhát? – Számomra az az egy óra perceknek tűnt. Mai napig jókat mosolygunk ezen. Gerda napjai kezdetben csak abból álltak, hogy kakilt, pisilt, sírt, evett, ivott és aludt. Mindig mellé feküdtem, hogy majd én elaltatom, aztán a feleségem folyton csak arra lett figyelmes, hogy hamarabb elszundítottam, mint a lányunk. Szerintem az első szó is, amit kimondott, az ,,apa” volt. Később, ahogy nőtt, egyre több mindenben tudott mellettem lenni. Igaz, még most is csak három éves múlt, de már segít főzni, kavarja az ételt. Ha az anyjával vásárolni mennek, mindig telepakolja a kosarat olyan dolgokkal, amiket nekem akar venni. Sőt! Amikor valami nem illőt mondok, gyakran rám szól: Apa, ilyet nem mondunk! Amikor ,,elballagott” a bölcsődéből, elérzékenyülve figyeltem, hiszen még csak most született, és máris mennyit nőtt. Sok verset megjegyez magyarul és angolul egyaránt. Egyenesen rajong az állatokért, az irántuk való szeretetet is tőlem örökölhette. Elég könnyen tud befolyásolni, hiszen ha megtetszik neki valamilyen állat, általában meggyőz, hogy vegyem meg neki. Gyermekkoromban, ha megtetszett, én is hazavittem a gazdátlan kutyát, s most Gerda is megőrül minden gazdás vagy kóbor ebért. Nemrégiben a postáról akart hazacsalni valamilyen hontalan kutyust. Ma már szertartásszerűen nézzük együtt vasárnap délutánonként a Forma-1-et. Ismeri a pilótákat, s csakúgy, mint nekem, Hamilton a kedvence. Tudom, hogy ahogy nő, egyre több dolgot tudunk majd együtt csinálni. Apró-cseprő dolgokban is gyakran kivéd az anyja előtt, s mindig pozitív színben tüntet fel. Amikor megkérdezik tőle: Apa kopasz? Ő mindig azt feleli: Nem, csak kevés haja van. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen lányom van, és már el sem tudnám képzelni, hogy fiúgyermeknek legyek az édesapja. Planicska Géza

Szóljon hozzá!