Nagyon izgalmas dolgok történtek az elmúlt hetekben. Anyukám minden nap új lógókat és csillogókat rakott a polcokra meg az ablakokra. Amikor már jó sok volt, és Apukám hazaért egyik nap, azt mondta Anyukámnak: „Milyen szépen feldíszítetted a lakást!” Anyukám meg csak mosolygott…

Furcsa reggel volt, amikor Apukám akkor is itthon volt, mikor én játszottam, akkor is, mikor ebédeltem, és akkor is, mikor délután felébredtem. Anyukámmal egész nap csak pakoltak, és egyszer csak behoztak a szobába valamit. Ismerős volt, mert a babakocsiból szoktam látni ilyeneket, mikor Anyukámmal sétálunk. Apukám segített, és megfoghattam. Nem volt jó megfogni. Így már megkóstolni se volt kedvem. Egészen addig semmi izgalmasat nem találtam benne, míg el nem kezdett világítani. Nagyon szép volt, jó sok ideig nézegettem minden reggel. De a legjobb mégiscsak az volt, amikor megkapirgálhattam a színes, csörgős dobozokat. Kíváncsi voltam, mit lehet velük csinálni, és nagyon örültem, amikor a papírdarabok a kezemben maradtak… Aztán meg a számban… De ott nem sokáig, mert mindig kivették belőle.

Anyukámék is szétszaggatták a dobozokat – igaz, nem akarták megenni –, aztán nevettek, és puszit adtak egymásnak. Utána Apukám felvett, Anyukám kezéből pedig kis csillagok ugráltak szanaszét. Jó lett volna egyet elkapni és megkóstolni, de azt mondták, veszélyes. Gondoltam… Minden, ami izgalmas, az veszélyes. Meg nem szabad.

Másnap a Maminál, aztán a Dédiéknél aludtunk. Ott is volt karácsonyfa, meg dobozok is, világító meg lógó is. Mindenki nevetett és beszélgetett, és valaki mindig velem foglalkozott. De az volt a legjobb, hogy Anyukám mellett aludhattam! Aztán elmentünk még a másik nagymamámhoz és nagypapámhoz, ahol kaptam egy furcsa játékot. Azt mondták, labda. Anyukámék megdicsértek, hogy milyen ügyesen gurítom, pedig én csak össze akartam egy kicsit nyálazni… De nem bírtam…

Aztán nem mentünk sehova. Innen tudtam, hogy vége a karácsonynak. Jó volt újra otthon kopogtatni a műanyagtálkát a parkettához, meg kocogtatni a fogaimat a játékaimon. De az volt a legjobb, hogy Apukám még mindig velünk volt!

Nagy Zsuzsi anyukája