Nem épp tegnap történt, hanem lassan hatvan éve már, hogy a Dunatetétlenhez tartozó Hetényipusztán megszülettem. Tanyánk túlságosan jó helyen volt ahhoz, hogy az elsők között essen a téeszszervezés áldozatául. A szikes pusztaságon belül mi egy homokszigeten laktunk, és ez kellett az akasztói Béke Szakszövetkezetnek egy juhtelephez. Nekünk pedig mennünk kellett. Miklapuszta következett ezután, ahol még három évet töltöttünk, anyai nagyszüleim tanyájában. Hatvanhatban aztán innen is költöztünk - ekkor már a faluba.

Mikor megszülettem, egymillió ember lakott tanyán Magyarországon. Ez szám az ötvenes években lassan, azután a hatvanas évektől rohamosan csökkenni kezdett. A tanyavilágról kimondatott, hogy az korszerűtlen, életképtelen világ, és léte nem egyeztethető össze a téeszekkel, a nagyüzemi mezőgazdasággal. A nyolcvanas évek végére, a rendszerváltozás kezdetére a tanyák lélekszáma ötödére csökkent, s a fogyás. bár mérséklődött, nem állt meg a kilencvenes években sem.

A tanyákról megalapozott döntéseket hozni adatok hiányában nem lehetett. Az utolsó nagyszabású felmérés 1964-ben készült, egy átfogó kutatás tehát egyre sürgetőbbé vált. 2002-ig kellett vámi erre, amikor a lakiteleki Népfőiskola, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központijának Alföldi Tudományos Intézete és a Szent István Egyetem jóvoltából létrejött az első kiskunsági Tanyakollégium. Létrehozásában nagy szerepe volt Lezsák Sándornak, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnökének, Csatári Bálintnak, az Alföldi Tudományos Intézet (ma nyugalmazott) igazgatójának és Szendrő Péter professzornak, az egyetem akkori rektorának.

A Tanyakollégium egy éven át tartó kutatásaiban, amelyek 24 Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki település tanyáin zajlottak, a gödöllői székhelyű egyetem 40 tanára és 120 hallgatója vett részt. A konkrét kutatásokon túl a kollégiumnak célja volt a két világháború közti falujáró, falukutató mozgalmak hagyományainak fölelevenítése. A szervezők - köztük e sorok írója igen fontosnak tartották, hogy a leendő vidéki értelmiség figyelmét ráirányítsák az alföldi tanyavilágra, az ott lakók életére, problémáira. Az ifjú kutatók, akik négy fős (egy tanár és három hallgató alkotta)csoportokban járták a tanyavilágot, több mint 800 tanyán töltöttek ki kérdőíveket, majd ezek közül több mint 200 tanyán mélyinterjúkat készítettek. A TanyakoIlégium zárásaként 2003 őszén ajánlásokat fogalmaztak meg a kormányzat és a pártok számára.

A kutatásokat az Alföldi Tudományos Intézet 2004-től kiterjesztette az egész Duna-Tisza közi Homokhátságra, annak 104 tanyás településére. E munkába, amely több száz ember – tanyagondnokok, szociális munkások, mezőőrök, nemzeti parki felügyelők és mások - részvételével zajlott, bekapcsolódott a Városépítési Tudományos Intézet (VÁTI) vidéktervezési csoportja is. Eredményeként 2005 végére 54 ezer tanya adatait foglalhatták kataszterbe, vihették térképre az intézetek.

Két év telt el, és Füllöpházán létrejött a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete. Elnöke, Balogh József (az Országgyűlés egyetlen tanyán lakó képviselője) Lezsák Sándorral. Ángyán Józseffel és FüIöp Istvánnal együtt - a kutatási eredményeket alapul véve - elkészítette és benyújtotta a parlamentnek a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről és fejlesztéséről szóló határozat tervezetét. Ezt 2009 májusában a Tisztelt Ház egyhangúlag elfogadta. S még abban az évben újraindult Lakiteleken a Tanyakollégium, ezúttal a Szent István Egyetem gödöllői, jászberényi csoportjai mellett több egyetem és főiskola részvételével. A második Tanyakollégium 2011 áprilisában zárult, és ajánlásai a most készülő tanyatörvény alapját adják. A törvényjavaslatot várhatóan 2012 tavaszán tárgyalja a parlament.

A Tanyakollégium zárónyilatkozata alapelvként leszögezi, hogy a tanyákon élők nem másodrendű honpolgárok, joguk van a biztonságos élethez, az egészséges ivóvízhez, az iskolához és a kultúrához, a hitélethez, az egészségügyi alapellátáshoz, a járható utakhoz és a postai szolgáltatáshoz, a piaci lehetőségekhez, a közösségi élethez, érdekeik helyi és országos képviseletéhez, védelméhez. Egyszóval mindenhez, amihez bárki másnak joga van az országban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a tanya, a tanyai települési és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, hungarikum, Európában is egyedülálló településszerkezeti elem. Új életre keltése, fejlesztése és fennmaradása nemzeti érdekünk, ám egyúttal európai kultúrtörténeti jelentőséggel bír, és tökéletesen megfelel a fenntartható fejlődés, a vidékfejlesztés és a többfunkciójú mezőgazdaság európai elveinek.

Az első Tanyakollégium kutatásai nyomán új tantárgy született 2006-ban Gödöllön, a Szent István Egyetemen. A tanya című választható tárgy keretében a hallgatók számos tanyát látogatnak meg, s a különböző típusú tanyákról dolgozatokban összegzik tapasztalataikat, véleményüket. A tárgyat öt év alatt több mint 200 nappali és levelező tagozatos hallgató vette fel. A gyakorlatok, kirándulások során a kunpusztai Rendek-lányától a jásszentlászlói Eördögh-tanyáig sok helyen jártak, s szíves fogadtatásban volt részük mindenütt. Az egyik dolgozat (Saláta Dénes esszéje) nyomán, Adassék nékik tisztelet címmel egy dokumentumfilm is készült, a tanyán élő Sági Lajos plébánosról és Kígyóspuszta népéről.

Akik pedig hallgatóként részt vettek az első Tanyakollégiumban, ma már mindannyian diplomás fiatalok. Agrármérnökök, kertészmérnökök, közgazdászok, pedagógusok, vidékfejlesztő szakemberek. Szétszéledtek az országban, nem egy közülük külföldön, európai uniós intézményben dolgozik, erősítve ott azt a szellemet - a helyi értékek és hagyományok tiszteletét -, amely az uniós gondolkodástól egyébként sem Idegen. Vannak aztán olyanok is, akik tanyán telepedtek le vagy oda készülnek. Általuk újulhat meg a magyar tanyavilág.

Dulai Sándor

(Megjelent a Duna-Tisza Közi Falugondnoki Hírlevél 2012/1. számában)