Pár évvel ezelőtt egy akkor kevésbé ismert humorista, Kőhalmi Zoltán lépett fel a Fábry Show-ban. Kőhalmi „bedolgozott” a műsorba, de kamera előtt nem szerepelt. Kiállt a közönség elé, és történeteket kezdett mesélni. Talán Fábry sem gondolta, hogy ezzel lavinát indítanak el. Merthogy ez történt. A Dumaszínház kávéházból indult, de ma már nincs olyan művelődési ház, ahol nem szerepeltek volna. A legmeglepőbb az egész Dumaszínház jelenségben, hogy a humoristák ugyanazt a színvonalat képviselik, mégis mindenkinek egyedi a stílusa.

Utánpótlásból, illetve jelentkezőkből nincs hiány, amit persze a média is kihasznál, még a Magyar Televízió is meghirdetett egy versenyt, de abból a mezőnyből valahogy senki nem alkotott maradandót. Az emberek nagy része talán azt sem tudja, hogy egyáltalán volt ilyen műsor a szebb napokat is megélt közszolgálatin. Az igazság az, hogy a Dumaszínház brand, azaz márka lett. Most a TV2-ről, illetve Hajdú Péterről derült ki, hogy ezt még nem mondta el neki senki, a Frizbi nívóján lehet, hogy emel valamit a tehetségkutató, de a végeredmény borítékolható. Ennek ellenére lehet, hogy nem ez lesz az utolsó próbálkozás a nézettség érdekében. A kiskunfélegyházi Trió TV viszont megmutatta, hogy nem minden a hirdetőkről szól, meghívtak néhány ismeretlen stand up-ost a Rock-Tárba, és adtak nekik negyed órát, a közönség pedig legalább olyan szeretettel fogadta őket, mintha például Csenki Attila lépett volna a mikrofon mögé.

Mindenkinek vannak érdekes, vagy kevésbé érdekes történetei. Beliczai Balázs és a többiek titka az, hogy a taxirendelésről is úgy tudnak mesélni, mintha kalandtúrán vettek volna részt Dél-Amerikában. A Dumaszínház az átlagemberről szól. Éppen ezért az is elképzelhető, hogy egy eldugott falu legtávolabbi utcájában tölti mindennapjait egy eddig fel nem fedezett csillag. Elképzelhető, de nem valószínű.