– Városkép-meghatározó épületek kötődnek a nevéhez megyeszerte. Ahogy a tervrajzait nézem, úgy tűnik, a tervezés során fontos szempont a környezet, ahová beilleszti az épületet. – Ez az egyik elsődleges szempont. Munkatársammal, B. Tóth Jánossal gyakorta közösen tervezünk, és igen sok órát, napot töltünk azzal, hogy a homlokzat megfeleljen az utcaképnek, hogy magán hordozza a város hangulatát, hagyományait, hogy azonnal befogadható, megszerethető legyen a járókelők számára is. Szép példa erre az a társasház, amit Kiskunfélegyházán a Batthyány utcában egy védett polgárház helyére kellett terveznünk. Az eredeti lakóházat már nem lehetett megmenteni, de a bontási engedélyt csak úgy kaptuk meg, ha az új épület magán hordozza a régi stílusjegyeit, szerkezeti alapelemeit. Mi azt a megoldást választottuk, hogy megtartottuk eredeti homlokzattagolását, s a ráépülő szinteket rézsút helyeztük el, hogy optikailag kiemelje az eredeti struktúrát, egyben összekösse a környező házakkal. Ezen az épületen olyan jól sikerült a régi és az új egyesítése, hogy az eredeti tulajdonos is az új épületben vásárolt lakást magának. – Úgy gondolom, hogy jól működő középületek kialakítása sem egyszerű feladat, hiszen nagyon sokféle igénynek kell megfelelni. – A nyolcvanas években, mikor még Kecskeméten a Megyei Tervező Vállalatnál dolgoztam, igen sok középület tervezésében vehettem részt. A műszaki és gazdasági paraméterek mellett az adott intézmény igényeihez próbáltuk igazítani a terveket. Egy-egy iskola tervezésénél én magam is nem egyszer leültem tanácskozni az iskola vezetőivel, dolgozóival, a szaktanárokkal, hogy miként alakítsuk ki a szaktantermeket, milyen igényeknek feleljenek meg a kiszolgáló helyiségek, hogyan közlekednek a gyerekek az épületben. Mindig a lehető leggazdaságosabb, s egyben a legkomfortosabb megoldásra törekszem, legyen az magán- vagy középület. Az építés, kivitelezés folyamatát is szeretem nyomon kísérni, mert hiába tervezek én a papíron bármit is, ha azt nem értik a mesterek, vagy nem úgy, vagy nem olyan anyagokból építik meg, ahogyan elgondoltam. Számomra a munka akkor fejeződik be, amikor az épületet átadják a tulajdonosnak. – Mitől lesz szép egy épület? – A szépségideál az építészetben is folyamatosan változik. A pályám kezdetén meghatározott anyagokból, meghatározott szerkezetekkel, meghatározott keretek között lehetett csak gondolkodnunk. Akkoriban a lapos tetős középületeket és kockaházakat tartották szépnek. 1983-ban a félegyházi, Kossuth utcai OTP épülete az „Év lakóháza” címet nyerte el, mivel a megyében én helyeztem el először teljes lakást a tetőtérben. Nyugat-Európában ez már rég szokás volt, de nálunk újnak számított. Később általánossá vált a manzárd használata, ma meg már szinte észre sem vesszük. Az anyagok felhasználását, a homlokzat kialakítását is nagyon meghatározza a divat. A cserép minősége, a faanyagok megjelenése, vagy éppen a homlokzatdíszítő kerámiák, stukkók megformálása is az adott kor igényeitől függ. – Sok családi ház tervét készítette el, amelyek közül nem egy díjat is kapott. Milyen szempontok szerint tervez meg egy családi házat? – Én szeretek jól átlátható, praktikusan szervezhető házakat tervezni. Fontos, hogyha az ember belép egy lakótérbe, tudjon azonnal tájékozódni: hol van a közösségi tér, az intim szféra, hol vannak a kiszolgáló helyiségek. Legyen meg mindennek a jól meghatározott helye, hogy valóban otthonná lehessen a lakás. Minden esetben, de a családi házaknál különösen, a megrendelő igényeit veszem figyelembe. Olyan házakat szeretnék tervezni, amelyek kiállják az idő próbáját: hosszú évtizedekig kényelmes környezetet biztosítanak egy akár bővülő családnak is. Először mindig a hangsúlyokat keressük meg, mi az, ami megrendelő számára a legfontosabb: a jó megvilágítás, a nagy terek, vagy éppen az, hogy mindenkinek legyen egy védett zuga. Fontosnak tartom, hogy a lakás magját alkotó téregyüttest, ha lehet, szervesen kapcsoljuk egy terasszal, vagy egy széles ablakkal a természethez, lépcsőkkel vagy folyosókkal az intim, belső terekhez. Mivel ez a központi tér általában a nappali-konyha-étkező kombinációjából alakul ki, gyakorta megjelenik itt a kandalló, a tűzhely, amely nemcsak egy alternatív fűtési lehetőség, hanem a családi összetartozás szimbóluma is lehet. – Úgy tűnik, a családban hagyományozódik az építészethez való vonzalom. – Igen, mindkét gyerekem építész lett. Már egészen apró korukban odabújtak a könyököm alá, amikor rajzoltam. Számomra például a Batthyány utcai társasház azért is külön öröm, mert szemben vele a fiam által tervezett épületek állnak. Úgy tűnik, hogy a vér nem válik vízzé, mivel két lányunokám is szívesen előkapja a vonalzót és a körzőt. Órákat képesek eltölteni a tervezőasztal mellett, s ha megdicsérem őket, milyen ügyesen, vonaltól vonalig színezték ki a felületeket, akkor felháborodnak, hogy ők bizony nem színeznek, hanem „straffoznak”, mint a nagyok.

Hozzászólások