Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__14/i__22839 | Feltöltés időpontja: 2012. február 7. 08:44

Erősen hittem, hogy nem kell elsiratnom. Abban a nyugalomban éltem, hogy a korkülönbség ellenére túlél engem. Együtt élek és halok igazságaival, tévedéseivel. Azok közé tartozik, akiktől nem kell elbúcsúznom, mert amikor elrugaszkodom, ő még testi valójában is élő lesz.

Reggelente megírja az időben és térben messze látó gondolatait, aztán szervez, szónokol, lázít és csillapít, és én úgy hagyom itt ezt a földi világot, hogy Csurka István és a többiek, akiknek a lakiteleki sátrat szervező társa, barátja lehettem, ők itt maradnak, teszik a dolgukat, egyszerűen, ahogy kell, ahogy érdemes, és ahogyan lehet.

Nem sokat tévedtem: mi itt maradtunk, de Ő is élő marad.

Halálának híre itt, a Tisza mellett, Lakiteleken, a szobám ablakánál ért. Nem történhet másképp, ezt is túléled, próbáltam magamban szelídíteni a megrendülést, és mintha szeme fénye kápráztatott volna, úgy néztem bele az ablakon túli világba, az országos nagy havazásba.

Délben beköltöztem kézjegyes könyveibe. Vasárnap reggelig egy-egy gondolata, mondata történelmi időt, képeket, filmszerű képsorokat hívott elő. A képek, arcok és mozdulatok mögötti világ történéseit, érzéseit élhettem újra. Az elmúlt három évtized közéleti küzdelmeit. Az 1987-ben itt, az udvarunkon elmondott beszédének, antikatasztrófaprogramjának minden mondata ma is érvényes. Ebből idézek: "A megmaradás programja ... csak részben politikai program, viszont teljes egészében szellemi, kulturális és nevelési, és főleg erkölcsi. "

Az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medencei élő magyar dráma konfliktusait próbálta Csurka történelmi előérzetével, írói érzékenységével formálni, megoldani. Veszély tudata sokszor sodorta vad vizekre. A bénultságból szabadító felismerései nekem is erőt adtak, ahogy olykor a féltés rántott görcsbe, ha fölöslegesen akart golyófogó lenni. llyen könnyen fejet nem adunk, háborogtam én is. Testvér tud testvér ellen úgy haragudni, hadakozni, ahogy igaza érdekében én is haragudtam rá.

Amikor szombat hajnalban a szíve megállt, akkor szépirodalmi és politikai műveiben fölfénylett, újjászületett. A maradandó magyar valóság része. Jövője sérthetetlen és sebezhetetlen. Minden színpadi dialógusban, történetben, elemző gondolatában lüktet az élet, lüktet történelmi hazánk szívdobogása.

Szóljon hozzá!