Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__20/i__15404 | Feltöltés időpontja: 2010. november 5. 10:14

Trianon óta pusztul a magyar nemzet. Ezzel kezdetét vette a magyar nemzet XX. századi sorsdrámája. A világuralmat megszerzett pénzkartell Magyarországot saját magának szánta, és a saját felségterületének tekinti. A sorsdráma első felvonásában a tragédia okozója, és egyben e sorsdráma meghatározó főszereplője feldarabolta a történelmi Magyarországot.

     A második felvonás 1945, a maradék Magyarország szovjet megszállása. Ennek keretében az a pusztító világerő, amely létrehozta a Szovjetuniót, és kirobbantotta mind a két világháborút, a második világháború győzteseként megsemmisítette a magyar történelmi osztályt. A magyar nemzeti vagyont, pedig rendőrállami módszerekkel az a kommunista kormányzat vonta magához, amely kommunista kormányzat mögött láthatatlanul, mint főhatalom, ugyanaz a nemzetközi pénzkartell húzódott meg, amely ma is a világhatalom elsőszámú birtokosa.

     A magyar sorsdráma harmadik felvonásának, 1956-nak, 54 évvel ezelőtt ezen a területen játszódtak a kulcsfontosságú eseményei. Ezeknek az eseményeknek elsőéves joghallgatóként magam is személyes résztvevője voltam. Ezért, mint szemtanú kijelenthetem, hogy 1956. nemzeti forradalmának résztvevői nem kértek az internacionalista kommunizmusból, és tanúságtételt tehettek arról is, hogy a magyar nép a jelenlegihez hasonló globalista pénzuralmi diktatúrából sem kért. Egész biztos, hogy nem ezt a rendszert akarta. Az a nemzetek feletti hatalom, amely kézben tartotta a világuralom megszerzésének kommunista-internacionalista és kozmopolita-globalista struktúráit, meghatározó módon felelős azért, hogy a Szovjetunió 1956-ban megakadályozhatta a magyar népet abban, hogy saját útját járhassa. A magyar nép sorsdrámájának ez a tragikus kimenetelű harmadik felvonása nyomán a világuralmi elit szovjet kiszolgálóival megsemmisíti a magyar nép nemzethű fiait és lányait, elüldözi, börtönbe zárja, kivégzi őket. A magyar nép legjobbjai üldözötté, másodrangú polgárokká váltak saját hazájukban. Moszkva magyar janicsárjai könyörtelenül nekiestek a magyar népnek: „Boldogítalak a kommunizmussal te nyomorult, akkor is, ha belepusztulsz!”

     A harmadik felvonás azonban következményeiben vált baljóslatúan tragikussá. A kommunista diktatúra állami politika rangjára emelte az abortusszal való kivéreztetést. Orvosi segítséggel mintegy 8 millió gyermeket mészároltak le állami jóváhagyással. A kivéreztetés igazi célja az volt, hogy a magyar nemzet soha többé talpra ne állhasson, soha ne legyen képes nemzeti léte folytatására. Ehhez szükség volt a nemzeti tudat gyengítésére, a nemzeti múlt elfelejtésére, az általános amnéziára. Ez szégyenteljesen odáig ment, hogy már a hézagos, meghamisított magyar történelemből sem kellett, például, a diákoknak érettségizniük. Az internacionalista kommunizmus janicsárjai jól tudták, hogy a nemzeti gyökerek kiirtásával életképtelenné válik és elpusztul a magyar nemzet életfája.

     Ilyen feldarabolt, történelmi osztályától megfosztott, kivéreztetett, történelmi amnéziába hibernált állapotban érkezett el a magyar sorsdráma negyedik felvonása, 1989. E felvonásnak azt az alcímet is adhatnánk, hogy „A nagy átverés”. A világuralmat gyakorló pénzügyi világ-elit részleteiben is kidolgozott program alapján, amelynek a szakirodalomban használatos elnevezése a „Washingtoni konszenzus”, kisajátítja magának a magyar nemzet vagyonát, ily módon a működő nemzeti vagyon több mint kétharmada a transznacionális pénzkartell, vagyis a nemzetek feletti pénzuralmi világ-elit tulajdonába került. Ez a pénzkartell a nemzetközi pénzrendszer egészének, és e pénzrendszer közvetlen tulajdonában lévő multinacionális cégeknek a kollektív tulajdonosa. A magyar nép által előállított, és az ő tulajdonát képező működő nemzeti vagyont beolvasztják a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Ez a pénzuralmi világ-elit kollektív vagyonát képezi. Ma már a működő nemzeti vagyonnak csak a 8%-a maradt köztulajdonban, amelyet a közhatalmat megtestesítő állam működtet.

     A magyar sorsdráma ötödik felvonása 2004, Magyarország bekényszerítése a pénzkartell érdekeit érvényesítő hatalmi struktúrába, az Európai Unióba, amely egy túl bürokratizált, államok feletti birodalmi struktúra. Ez a brüsszeli központú államok feletti birodalom természetellenes, szükségtelen és rendkívül drága. Elsősorban a nemzetközi pénzvilág és hatalmi struktúrája, a transznacionális pénzkartell érdekeit szolgálja. A  magyar nemzet szempontjából ebben az ötödik felvonásban kerül sor a szuverén magyar államiság maradékának csaknem a teljes elvételére, felszámolására. A pénzuralmi világrendben a monetáris felségjogok képezik az államok legfontosabb hatalmi jogosítványait. A pénzkartell az Európai Unió segítségével elvette a monetáris szuverenitás még megmaradt részét, és fokozatosan kisajátította magának a fiskális felségjogokat is. A monetáris jogok közé tartozik a pénzkibocsátás, a kamat- és árfolyam-szabályozás, a közhitelezés rendszere. A fiskális jogok közé tartozik az adózás és a költségvetés. A pénzkartell birodalmi terjeszkedése nyomán fokozatosan ráteszi a kezét a nem-működő nemzeti vagyonra, és természetesen a nagy jövedelmet biztosító állami funkciókra is.

     Működő  nemzeti vagyon a termelőgazdaság egésze, a nem-működő nemzeti vagyon az állami közfeladatok és közszolgáltatások ellátásához szükséges vagyon összessége, míg vagyonértékű állami funkciók közül a legfontosabb a már említett monetáris és fiskális felségjogok gyakorlása.

     Azt hihetnénk, hogy ezzel a magyar sorsdráma véget ért. Még folyamatban van a végjáték, a demográfiai hanyatlás fenntartása, a termőföldek elvétele, az ország betelepítésének előkészítése és végrehajtása.

     A magyar nemzet harcban áll. Élet-halál harcot vív a fennmaradásáért. Ez a harc az országon, a társadalmon belül folyik. A háború kiterjed a pénzügyi és a gazdasági életre, a demográfiai helyzetre és a kultúrára. A magyar népet felülről támadja a nemzetközi pénzkartell és belföldi csapata, amelynek irányítója az a kozmopolita-komprádor-kollaboráns pénzügyi technokrata réteg, amelyet a pénzügyi világ-elit kiválasztott, felnevelt és kiképzett, majd pedig alárendelt partnerként kooptált. A felülről támadó nemzetellenes csoportok rá tudták tenni kezüket a magyar nemzet közös tulajdonára, a magyar nemzeti vagyonra. A vagyon hatalom. A vagyon nélkül maradt magyar nemzet érdekérvényesítő képessége e vagyon hiányában rendkívül meggyengült.

     A rendszerváltásnak nevezett vagyonelvételi háborúban a magyar nép többsége alul maradt, hátrányos helyzetűvé, kiszolgáltatottá vált, olyanok közösségévé, akinek már nincs más jövedelme, mint az, amit munkaerejük értékén aluli eladásából meg tudnak szerezni maguknak. A magyar munkaerő ára még mindig az Európai Uniós átlag fele, egyharmada vagy még ennél is kevesebb. A nemzeti vagyon elvétele azzal is járt, hogy Magyarországon az elmúlt két évtizedben megszűnt egymillió hétszázezer munkahely, és csak hatszázezer új munkahely jött létre. Egymillió egyszázezer munkahely hiányzik.

     A magyar nemzetet alulról szorongatja az a mély szegénységbe taszított társadalmi réteg, amelynek egy jelentős részét, de csak egy részét, cigány származású honfitársaink alkotják. A pénzkartell belföldi kollaboráns érdekcsoportjai olyan viszonyokat hoztak létre, amelyek következtében a legszegényebb magyarokkal együtt a cigányságnak szinte az egésze elveszítette munkáját. Abba a megalázó helyzetbe került a magyar cigányság, hogy megélhetésének alapja a tömeges biológiai reprodukció lett. Társadalmilag, vagyis versenyképes munkaerőként nem képes reprodukálódni.

     A vagyontalan magyar nemzet életképes rétegei kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy utódaik olyan képzettséghez juthassanak, amely versenyképessé teszi őket a pénzuralmi világrend hatalmi gazdaságában is. Ezen élethossziglani tanulásra kényszerített nemzedékek pontosan e versenyhelyzet miatt egyre később alapítanak családot és vállalnak gyermekeket. A mély szegénységbe taszított cigány fiatalok viszont mihelyt fertilis korba érnek, megkezdik a biológiai reprodukciót. A magyar nemzet érdeke a magyar cigányság társadalmi felemelése és szerves integrálása. Ez megerősítheti a fogyó magyar népességet, de csak akkor, ha sikerül kulturálisan felemelni a cigányságot. Egymásra vagyunk utalva, és a magyar nemzet csak a cigánysággal együtt tud sikeres önvédelmi harcot folytatni megmaradásáért. Királyaink, Zsigmond és Nagy Lajos külön-külön királyi menlevelet és letelepedési jogot biztosítottak az akkoriban Magyarországra érkező cigányság számára. Az évszázadok során ezek a cigányok magyarrá lettek, és elfoglalták helyüket a magyar társadalomban. Különösen a zenében kiemelkedő szerephez jutottak. A muzsikus cigányok ma is nemcsak a roma lakosság elit rétegét alkotják, de a magyar zenei kultúra meghatározó szereplőiként a magyar nemzethez tartoznak.

     A legfontosabb feladat, hogy a magyar cigányság munkalehetőséghez jusson. Ezt csak az állam és a társadalom összefogásával lehet megoldani. Az állami segélyezést és a társadalmi támogatást ki kell egészíteni azzal a követelménnyel, hogy a cigány szülők járassák iskolába gyermekeiket. Ez a legkevesebb, amit maguk a cigányok is megtehetnek saját felemelkedésük érdekében.

     A cigányság egy része tehát bizonyította, hogy a magyarság utánpótlása és erősítője lehet, ha tanul, ha kulturálisa beilleszkedik, ha elsajátítja és betartja az erkölcsi és jogi normákat, ha maga is képessé válik versenyképes munkaerőként reprodukálódni. Ezzel el lehetne érni, hogy a cigányság sorsközösséget vállaljon, és a magyar nemzet részévé váljon.

     A pénzkartell és a szolgálatában álló magyarországi érdekcsoportok folytatják a nemzetállam gyöngítésére, a magyar társadalom lezüllesztésére irányuló erőfeszítéseiket. Amíg kezükben volt a kormányzati hatalom példa nélkül álló módon korrumpálták a közigazgatást, elposványosították a kultúrát és felbomlasztották a közerkölcsöket. Züllött közállapotokat hagytak – talajt-vesztett emberek tömegeivel – a nemzet kormányára. Ezek a neoliberális érdekcsoportok ma is áskálódnak és gátlástalanul készülnek az ellentámadásra.

     A nemzeti összefogás nemcsak elkezdődött, de már most is érezhető kedvező hatásokkal járt.  Első eredményeit megtapasztalhattuk abban a társadalmi összefogásban, amelynek a vörösiszap-katasztrófa leküzdésében a tanúi lehettünk. Biztató, hogy a nemzeti kormánynak sikerült megállítania gyors és gyökeres intézkedéseivel az általános züllés folytatódását hazánkban. A neoliberális nemzet-ellenes kormányzat következményeinek a leküzdése azonban még hosszú időt és küzdelmes erőfeszítéseket igényel.

     Mi történt 2006-ban a Kossuth téren?

     Itt és a környező utcákban és tereken, ahol most zajlik ez a gyűlés, a magyar nemzettel szembenálló erők a kormányhatalom birtokában valójában olyan helyzetet akartak előidézni, amelynek nyomán nyílt diktatúrát vezethettek volna be. Mi volt a helyzet 2006. őszén? A nemzetközi pénzkartell a saját eszközének tekintett Európai Unió közreműködésével nyomást gyakorolt a magyar társadalomra az ún. nagy elosztó rendszerek üzleti alapra való helyezése érdekében.

     Az előző rendszerben a nemzeti vagyon az állam kezében volt, és gyakorlatilag mindenki alacsony bérből és fizetésből élt. Az állam a közvagyon hozadékából fedezte – fizetésen kívüli juttatásként – az olyan közszolgáltatásokat, mint az egészségügy, az iskolaügy, a társadalombiztosítás, a helyi közigazgatás. 1989-ben, a birodalomváltás idején az állam által kezelt nemzeti vagyon privatizálásra, eladásra és felszámolásra került. A közvagyon nem a magyar lakossághoz, hanem a nemzetközi pénzkartell által tulajdonolt multinacionális cégekhez és pénzügyi struktúrákhoz került. A magyar lakosság számára csak a munkabér maradt, de ez is csak akkor, ha nem lett munkanélküli.

     A pénzkartell a Washingtoni konszenzus kikényszerítésével folytatni tudta az ország eladósítását, és az adósságszolgálat, valamint a kamatok behajtását. A növekvő adósságszolgálat terheit néhány évig fedezte a privatizációból befolyó jövedelem. Az eladósítást azonban már nem lehetett tovább növelni, mert a magyar állam számára már csak az adóbevétel maradt, valamint újabb kölcsönök felvétele az adósságszolgálat teljesítésére. A nemzetközi pénzvilág ugyanolyan szintű jövedelemhez akart továbbra is jutni Magyarországról, mint korábban. Ezért mentesítenie kellett az államot közszolgálati feladatai finanszírozásának a terhei alól. Ezt úgy akarták elérni, hogy kényszeritették az államot: helyezze piaci alapokra az egészségügyet, az iskolaügyet, a társadalombiztosítást, sőt az önkormányzatok finanszírozását is azért, hogy több pénze maradjon, adósságszolgálati kötelezettségei, elsősorban a növekvő kamatok fizetésére.

     A szocialista-liberális kormányzat szolgalelkűen kísérletet tett a költségeknek a lakosságra való átterhelésére, és az egészségügy, valamint az iskolaügy, továbbá a nyugdíjak privatizálására. Egy olyan lakosságra, amelynek nincs vagyona, nincs tőkejövedelme, mert ez a nemzetközi pénzkartellhez áramlik (a pénzkartell és a tulajdonában lévő bankszektor és a multik az elmúlt tíz évben évente ötmilliárd eurót, vagyis ezernégyszáz milliárd forintot vittek ki az országból), az képtelen piaci árakon megfizetni ezeket az alapvető közszolgáltatásokat.

     A Kossuth téri tüntetők, akik a magyar társadalom többségének az érdekeit kísérelték meg képviselni, erre a kormányzati döntésre mondtak messze hangzó és kemény nemet. A magyar társadalomnak ezek a képviselői felismerték, hogy már nincs hová hátrálni, a falhoz vannak szorítva. Ha a nemzetközi pénzkartellnek ez a szocialista-liberális cseléd kormánya végrehatja a pénzkartellnek ezt a követelését, akkor a magyar nemzet többsége már nemcsak társadalmilag, azaz versenyképes, tanult munkaerőként nem tud reprodukálódni, hanem biológiai túlélése is veszélybe kerül. Hogyan lehet alacsony munkabér jövedelemmel rendelkezőket vagy segélyből élőket arra kötelezni, hogy piaci alapon fizessék meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen, és eddig az állam által finanszírozott közszolgáltatásokat?

     Ez volt az ellenállás igazi oka, az öszödi beszéd csak az utolsó  csepp volt a pohárban, az amikor meghúzzák a ravaszt a töltött fegyveren.

     Magyarország harcban áll

     Igen, Magyarország harcban áll. Nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a nemzeti túlélés – a magyar nemzet megmaradásának – egyik fő ellenfele az ellenérdekű birodalom, amelyet Európai Uniónak neveznek. Ez a Szovjetunióhoz egyre inkább hasonlító nyugati nemzetek feletti birodalom az, amelynek Magyarország fél évig el fogja látni az ún. elnöki teendőit.

     A nemzetközi pénzkartell azért hozta létre a keleti-központú Szovjetunió helyébe a nyugati-központú nemzetek feletti birodalmát, egyfajta „Szovjetunió kettőt”, mert így a legkönnyebb megszabadulnia a nemzetállamoktól, amelyek veszélyeztetik a pénzuralmi világrend bebetonozását, hosszú-távú fennmaradásának a biztosítását. A pénzuralmi világrend országon belül az önálló politikai akaratképzésre képes, és a társadalom vezetésére alkalmas középosztály felszámolására törekszik. Nemzetközi szinten, pedig a nemzetállamoktól akar megszabadulni, mert a nemzetállamok a maguk szuverenitásigényüknél fogva kiléphetnek a pénzuralmi világrendből, és visszavehetik a monetáris és fiskális hatalmi jogosítványaikat. A nemzetközi pénzkartell hatalmának forrása az, hogy ezeket a jogosítványokat elvette a közhatalomtól, a nemzetállamoktól, és átadta a kizárólag neki alárendelt központi bankok, majd pedig a bankrendszer egészének a hatáskörébe. Ha elveszíti a pénz kibocsátásának és a kamatszedésnek a monopóliumát, ezzel felszámolja hatalmának a bázisát. Ezért létérdeke, hogy ne legyenek olyan nemzetállamok, amelyek visszakövetelhetik a siker reményében a pénzügyi szuverenitásukat.

     A nemzetállamok felszámolása pedig a Szovjetunióhoz és az Európai Unióhoz hasonló birodalmi struktúrák létrehozásával a legegyszerűbb. Ebben az esetben nem szükséges költséges hadseregek fenntartása, háborúk indítása. Nem kell óriási pusztítást végrehajtani azokban a termelőstruktúrákban, amelyeknek a hasznát pénzügyi technikákkal maga a nemzetközi pénzkartell sajátítja ki magának. Az Európai Uniónak, mint a pénzkartell által irányított nemzetek feletti birodalomnak, úgy sikerült gyarmatosítania például az egykori Szovjetunió hegemóniája alá tartozó országokat, hogy nem kellett háborúznia. Elég volt felhasználnia a véleményhatalom intézményeit, a tömegtájékoztatási eszközöket, és az ő segítségükkel átmosni ezen országok lakosságának a tudatát, hogy elhiggyék: az Európai Unió az ő érdekeiket szolgálja, és az ő életüket fogja megkönnyíteni.

     Ma a magyar nemzet legfőbb célja a megmaradás. Elsőként fizikailag kell létezni, ehhez utódokra van szükség, akik benépesítik ezt a hazát, a maradék Magyarországot. Másodikként kulturálisan, nemzeti közösségként, összetartó szellemi családként is létezni kell. Újra fel kell éleszteni a magyar nemzeti tudatot, azt a gondolkodásmódot, amely egyedülálló ősi nyelvünkben gyökeredzik.

     A feldarabolt magyar nemzet nagy történelemmel, európai szintű  hatalmas irodalommal, zenei, népművészeti örökséggel rendelkezik. A magyar nemzet megmaradásához meg kell őrizni ezt a kulturális örökséget, és tovább kell fejleszteni. Ahhoz, hogy a magyar beszéd a magyar gondolkodást tükrözze, fel kell venni a küzdelmet az ellen az elrontott, zagyva nyelv ellen, amely elkezdte kiszorítani a magyar nyelvben gyökerező világos gondolkodást. A Hungarian Pidgin English és a Pidgin Hungarian, a romlott, pongyola magyar beszéd, együttesen pusztítja anyanyelvünket.

     A magyar nemzet Magyarország legnépesebb kisebbsége

     Hogyan lett kisebbség a nemzeti-tudattal rendelkező magyarság saját hazájában? Ennek számos oka van, de a leglényegesebb ok az, hogy a magyar nemzet a nemzeti vagyon elvesztésével elveszítette érdekérvényesítő képességét. Ő lett a rendszerváltásnak nevezett birodalomváltás vesztese. A munkája nyomán létrejött nemzeti vagyon megfosztásával hátrányos helyzetűvé vált, alulmaradt. Jelentős közösségei halmozottan hátrányos helyzetűvé váltak, amelyeket felülről és alulról támadnak és morzsolnak fel alattomosan az ellenérdekű érdekcsoportok és pénzuralmi erők.

     Az igazi többség, amely döntési helyzetben van az, amelyiknek nagyobb az érdekérvényesítő képessége. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassunk, lényegesen jobban megszervezett magyarságra, nemzeti tudattal bíró magyar szervezetekre van szükség. A szocialista-liberális kozmopolita-komprádor-globalisták selejtes jogszabályokkal vették védelembe saját privilegizált helyzetüket. Nyíltan és arrogánsan nemzetellenesek. Mégis szemforgatva követelik, hogy a magyar nemzet részének tekintsék őket.

     Fel kell számolni a kormányzati, állami és közigazgatási rendszerben a szocialista-liberális komprádor kormányzat kettősmércéjét, amelyet tudatosan a magyar nemzeti érdekek ellen alkalmazott. Álszent és képmutató módon úgymond rettegett a magyar népviseletbe öltözött, és a nemzeti öntudatot erősítő békés szervezet, a Magyar Gárda minden megmozdulásától, féltve tőle az államot megillető erőszak-monopóliumot. Ugyanakkor ezt az állami fegyveres-monopóliumot nem féltette attól a több mint százezer főnyi kiképzett és felfegyverzett magánzsoldostól, akik külföldi tulajdonú cégek alkalmazásában valójában egy államilag kellően nem ellenőrizhető magán zsoldoshadsereget alkotnak Magyarországon. Ennek a több mint százezer fős magánhadseregnek a léte már alkotmányellenes, és sérti a magyar állam fegyveres erőszakhoz való monopóliumát.

     Ezt úgy kell sürgősen megváltoztatni, hogy a magánvagyont bérmunkában kizárólag állami fegyveres testületek védelmezhessék. Ma még fordítva van. Magánfegyvereseket alkalmaz bérmunkában az állam közfeladatok ellátására. Csakis állami szolgálatban álló fegyvereseket szabadna igénybe venni a magánvagyon tulajdonosainak biztonsági jellegű bérmunka ellenében, amelynek a költségeit megtérítik a közhatalomnak.

     Magyarnak lenni azonban érzelmi elkötelezettség is. Akinek nem fáj Trianon, akinek nem fáj a magyar nemzet fizikai testének a felgyorsult pusztulása, fogyása, akinek nem fáj a magyar közgondolkodás és közerkölcs elfajulása, a magyar kultúra hanyatlása, és a magyar nyelv Pidgin Hungarian-né silányítása, azt nem lehet magyarnak tekinteni akkor sem, ha magyar állampolgár, és egyelőre még magyar az anyanyelve. Aki nem törekszik ennek a beteg állapotnak legalább az utólagos gyógyítására, a semmivel sem igazolható történelmi igazságtalanságosságok méltányos és a nemzetközi jognak megfelelő utólagos orvoslására, azt nem lehet a magyar nemzet tagjának tekinteni.

     Miért selejt a jelenlegi alkotmány?

     Nemcsak azért, mert önjelölt személyek és csoportok alkuja nyomán fogalmazódott meg, hanem elsősorban azért, mert semmilyen védelemben nem részesítette a magyar nemzet önrendelkezésének, szabadságának az alapját képező közvagyont és a vagyonértékű közszolgáltatásokat. Ezért ez az alkotmány nem teljesítette azt az alkotmányos funkciót, hogy olyan kötelező és szankcionált magatartási szabályokat írjon elő az állam számára, amelyek védelmezik a magyar nemzet alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit. Az alkotmány abban különbözik a többi törvénytől és jogszabálytól, hogy az alkotmány magát az államot kötelezi meghatározott kötelezettségek teljesítésére és szabályok betartására. Az összes többi jogszabályban az állam az állampolgárokat és szervezeteiket kötelezi. Ez azt jelenti, hogy csak azt lehet igazi alkotmánynak tekinteni, amelyben nem az állam ír elő kötelező magatartási szabályokat, mert ebben az esetben azért vannak emberi jogaink, politikai és gazdasági szabadságjogaink, mert az állam megajándékoz vele minket. Amit az állam ad, azt az állam vissza is veheti. Jó példa erre az, ami négy évvel ezelőtt itt, a Kossuth téren és környékén történt.

     A szocialista-liberális kormányzat korlátozta az emberi jogokat és politikai szabadságjogokat, és rendőrállami módszereket vetett be azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik csak a gyülekezési és szólásszabadságra vonatkozó, alkotmányban is biztosított jogaikat akarták gyakorolni. Nem lehet tehát egyedül az állam a magát az államot is kötelező és szükség esetén szankcionáló alkotmány megfogalmazója és betartatója. Ki az viszont, aki az állam felett áll, és aki az államot is kényszerítheti alkotmányos kötelezettségei teljesítésére?

     A vallásos meggyőződésű emberek számára ez nem lehet más, mint Isten, az isteni gondviselés. Azok számára, akik nem vallásosak, egyértelmű, hogy a természeti törvények és a természeti törvényekből fakadó jogok az állam felett állnak. Igen nagy különbség van aközött, hogy valakinek az állam kegyéből vannak-e emberi jogai és politikai szabadságjogai, vagy pedig azért, mert tudattal és öntudattal rendelkező lényként ezek az emberi jogok és szabadságjogok azért illetik meg, mert embernek született. Éppen ezért a valódi alkotmány hosszú idő alatt kristályosodik ki, és így alakulnak ki azok a közjogi szabályok, amelyek a kormányzatok felett állnak, s amelyeket csak nemzedékek sora változtathat meg fokozatosan. A minimális követelmény, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei vegyenek részt az alkotmányos szabályok megfogalmazásában és elfogadásában.

     Ha húsz évvel ezelőtt ehhez tartották volna magukat az alkotmányt összeeszkábáló önjelölt elitek, akkor egész biztos, hogy védelemben részesült volna a magyar nemzet önrendelkezésének alapja: a nemzeti vagyon megőrzése. A selejtes alkotmány egyetlen előírása sem foglalkozott azzal, hogy az államnak kötelessége legyen megkérdeznie a valódi tulajdonost, a természetes személyekből álló magyar nemzetet arról, hogy hozzá járul-e tulajdonának az áron alul való elkótyavetyéléséhez, és túlnyomó többségének az elidegenítéséhez, elsősorban a külföldi tulajdonú pénzügyi és vállalati struktúrák számára. A legfontosabb nemzeti kérdésben tehát az alkotmány nem teljesítette feladatát.

     De az állam még azokat az alkotmányos rendelkezéseket sem tartotta be, amelyeket ez a selejtes alkotmány helyesen írt elő állami kötelezettségként. Így például a 19-ik paragrafusban rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés évente készítse el az államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetésen túl az önkormányzatok, a társadalombiztosítás, az elkülönített alapok pénzügyi és vagyoni mérlegét. Ugyanennek a paragrafusnak egy másik bekezdése írja elő, hogy el kell készíteni Magyarország hosszú-távú tervét. Ez a mai napig nem készült el. A jelenlegi selejtes alkotmányt tehát maga az Országgyűlés sértette meg a legtöbbször. Miért tehette ezt? Azért, mert az önjelölt elitek gyorstalpaló alkotmányozói az államot kötelező előirásokhoz nem kapcsoltak szankciókat. Az alkotmánybíróság hiába figyelmeztette az Országgyűlést és a kormányt, hogy pótolja mulasztásait, kikényszeríteni ezt azonban már nem volt módja. Ha például lett volna egy olyan szankció, hogy amennyiben az Országgyűlés nem teljesíti az alkotmányban foglalt kötelezettségeit, akkor a köztársasági elnök három hónapon belül köteles a parlamentet feloszlatni és új választást kiírni, akkor valószínű, hogy ezeket a mulasztásokat az államhatalom legfelső szervei nem követik el. Ha mégis, akkor szembe kerülnek a társadalom egészével, és forradalmi helyzet alakul ki. Ilyenkor a jogállam működését a társadalom egésze kénytelen kikényszeríteni.

     Elit alkotmányozás helyett népi alkotmányozásra van szükség

     Ebből következik, hogy véget kell vetni az elit alkotmányozásnak, és át kell térni a magyar nemzet egészének a véleményére és akaratára támaszkodó népi alkotmányozásra. Ehhez hosszabb időre, és a társadalom minden rétegét aktivizáló közéleti vitákra van szükség. Nem szabad eltekinteni attól a magyar történelmi örökségtől, amit a történelmi alkotmány megléte jelent. A magyar történelmi alkotmányhoz hasonló Európában csak Angliában, az Egyesült Királyságban van. Ezt a történelmi alkotmányt a magyar nemzet történelme során kialakult értékrendnek tekinthetjük.

     A magyar államiság szimbóluma, a Szent Korona, nemcsak egy karizmatikus dísztárgy, hanem nemzetmegtartó-eszme is, amelynek az alapelvei időtállónak bizonyultak. Az első alapelv, a legfontosabb az, hogy Magyarország örökké szabad. A második alapelv, hogy a Szent Korona közjogi szabályaiban foglalt kötelezettségek és jogok vonatkozásában minden magyar ember - illetve a Szent Korona minden tagja - egy és ugyanazon szabadságot élvezi. Ki lehet a Szent Korona tagja? Ők az államalapító magyar nemzet részei, bárhol is élnek a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona országának a területén élnek. Államalkotó nemzet, pedig az, amely elfogadta a Szent Korona értékrendjét és kultúrája helyet talált a Szent Korona országának a területén.

     A harmadik alapelv szerint, ami magyar földön, a magyar föld felett és alatt van, az a Szent Korona által jelképezett magyarság elidegeníthetetlen örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. A birtokos jogai azonosak a tulajdonosnak a jogaival, kivéve azt, hogy nem semmisítheti meg a birtokot, továbbá nem változtathatja meg a birtok rendeltetését, harmadrészt csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át, vagyis csak egy másik magyar vagy magyarsághoz tartozó szerezheti meg a birtokjogot. A negyedik alapelv szerint minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. Az ötödik alapelv, pedig rögzíti: Mindazokkal szemben, akik megsértik a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége is ellenállni.

     A nemzetközi pénzkartell a magyar nemzeti vagyon új tulajdonosa

     A nemzetközi pénzkartell működteti a pénz világimpériumát. Hatalmát a magánpénz monopólium révén gyakorolja a világ pénzügyi rendszeréhez tartozó központi és kereskedelmi bankok, valamint a tulajdonukban lévő multinacionális cégek segítségével. A pénzhatalom részeit képezik az univerzális hatáskörű pénzügyi szervezetek, mint amilyen a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap. Ez utóbbi a nemzetközi pénzkartell egyik agressziv érdekérvényesítő szervezete.

     Az egész világot behálózó pénzbirodalomnak geopolitikai értelemben nincs területe. Az államokban úgy foglal helyet, mint amikor egy pohár vízbe egy kanál sót teszünk. Ott van a vízben, átveszi a dominanciát, de nem látható. Ha ez a láthatatlan nemzetközi pénzvilág érvényesíteni akarja az akaratát, akkor ehhez látható kormányokat és államokat vesz igénybe. A területhez köthető országok hadseregét és gazdasági erejét használja.

     A pénzkartell értékrendszere szerint olyan viszonyokat kell létrehozni az egyes országokban és világszinten is, hogy a pénzuralmi elit ne találjon ellenállásra a nemzeti közösségekben, de az általa létrehozott nemzetközi szervezetekben sem. Arra törekszik, hogy szétszedje a nemzeti struktúrákat, felmorzsolja a nemzetek szervezett ellenállását, hogy lehetőleg az őt kiszolgáló kollaboráns pénzügyi technokrata réteg irányítsa az egyes kormányokat. A nemzetközi pénzkartell ezért olyan politikai rendszert akar, ahol mindig biztosítva van azoknak a pártoknak, mozgalmaknak és személyeknek a döntési helyzetbe kerülése, akik és amelyek az ő előjogait nem veszélyeztetik, másrészt kívánságait teljesítik.

     A nemzetállamok közössége számára felszámolandó, idejét múlt struktúra, amely állandó veszélyt jelent a pénzuralmi világrendre. A nemzetállam ugyanis igényt tarthat szuverenitásának a visszavételére, és így visszaszerezheti a nemzetközi pénzkartelltől monetáris és fiskális felségjogait. A pénzügyi világ-elit azért törekszik az egyes országokon belül a nemzeti középosztály felszámolására, mert egy országon belül a középosztály képes önálló politikai akarat kialakítására és érvényesítésére. Magyarországon az elmúlt húsz évben az a hatalmat gyakorló technokrata réteg, amely személyesen is a haszonélvezője volt a birodalomváltásnak, természetesen teljesítette a pénzkartellnek ezeket az igényeit.

     A pénzkartell hatalma a pénz előállításának és forgalomba hozatalának a kisajátításán alapul. Sikerült megtiltania az államoknak nemzeti munkával fedezett nemzeti pénz kibocsátását. A pénzkibocsátást és a kamatszabályozást a saját érinthetetlen előjogának tekinti. Ő a levegőből is előállíthatja a pénzt, majd nagy kamatra adja használatra az államoknak, a vállalatoknak és az embereknek. Azt a pénzt, amit a pénzkartell a Nemzetközi Valutaalap útján drágán nyújt, a magyar állam ingyen, költségmentesen is előállíthatja magának. A pénz csak egy jel, amelyre az értéktermelő reálgazdaság működéséhez szükség van. Ha az állam bocsátja ki közszolgáltatásként ezt a jelet, akkor az értéktermelő reálgazdaság viszonylag olcsón és könnyen juthatna ehhez a közvetítő közeghez. Az államnak jogszabály alkotási monopóliuma is van, amelyhez ellenőrzési monopólium is társul. A transznacionális pénzkartell ezért tiltja meg az egyes államoknak a monetáris felségjogok gyakorlását.

     A pénzkartell a kelet-európai országok vonatkozásában kötelezővé  tette a Washingtoni konszenzusban foglalt előírások – liberalizálás, privatizálás, dereguláció - teljesítését. A pénzkartell úgy gondolta, hogy ő nyerte meg a hidegháborút, így neki jár a kommunista iga alól felszabadult országok teljes termelő és pénzügyi vagyona.

     A magyar nemzet megmaradásához a nemzeti vagyont vissza kell szerezni. Tudatosítani kell a magyar nép egészével, hogy ha vagyontalanok, akkor nincs önérdek érvényesítő képességük. Jelenleg az adott feltételek között kell megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a nemzeti vagyonnak legalább egy részét visszaszerezhetjük.

     Számos kelet-európai ország lényegesen jobb helyzetben került ki a birodalomváltás sorsfordító folyamatából. A lengyelek kezdettől követelték adósságuk eltörlését. Végül, három menetben, tíz év alatt az egészet elengedték nekik. Lengyel barátaink bíztatták a magyar pénzügyi technokratákat, hogy tegyék ugyanezt. Ők azonban nem törődtek a magyar nemzet alapvető érdekeivel. A hitelező magától soha nem fogja azt mondani, hogy adósa kérjen adósság-elengedést. Ehhez az adósnak kell a sarkára állnia. De mi az, hogy adós? Pont a nemzeti bank 1993-ból származó II. számú műhelytanulmányából tudjuk, hogy 1974 és ’89-között Magyarország összesen egymilliárd dollár forrásbevonásban részesült, amelyért ugyanennyi idő alatt kifizetett tizenegymilliárd dollár kamatot, és még maradt 22 milliárd dollár tartozása. Ha a nemzetáruló pénzügyi technokraták azonnal felfüggesztik a kifosztásnak ezt a folytatását, a pénzkartell akkor is tizenegyszer jutott volna hozzá a pénzéhez.

     Érdemes még Csehországra utalni. Ma a selejt alkotmány egyik fogalmazója, Tölgyessy Péter is példálózik Csehország helyzetével. Utal arra, hogy ott mennyivel jobbak, igazságosabbak a viszonyok. Csak azt nem említi, hogy a cseh vezetőréteg lényegében megtartotta köztulajdonban az állami nagyipart, és annak jövedelme olyan állami bevételt jelent, amelyet a prágai kormány a közfeladatok finanszírozására fordíthat. Pontosan Tölgyessy az egyik felelőse annak, hogy a magyar nemzeti vagyont ennyire felelőtlenül, és minden következmény nélkül el lehetetett kótyavetyélni. Az alkotmányban kellett volna ezt megtiltani, de erről, mint már említettük, ez a selejt alkotmány hallgat.

     A magyar nemzeti vagyon visszaszerzésének első feltétele a monetáris felségjogok, a pénzkibocsátás, az árfolyam-szabályozás, a kamatszabályozás, a hitelezés visszavétele a pénzkartelltől. Ma már a fiskális jogokra is rá tette a kezét az európai bankrendszer, ezért ma már védelmezni kell az adózást és a költségvetést is az Európai Unió illetéktelen beavatkozásától. Az az Európai Unió, amelyik minden évben legalább a háromszorosával károsítja meg Magyarországot ahhoz képest, amit kínkeservesen vissza lehet tőle pályázgatni, milyen alapon szól például abba bele abba, hogy a kétharmados parlamenti többséggel megválasztott demokratikus magyar kormány mekkora fizetéseket nyújt közpénzekből. Milyen alapon szól bele a pénzkartellnek ez a bürokratikus vízfeje abba, hogy lehet-e a spekulációra kitalált magán nyugdíjpénztárak állami segélyezését felfüggeszteni, illetve ezt a nyugdíjasok számára hátrányos rendszert átalakítani. Milyen alapon szól bele abba, hogy a magyar iparvállalatokat rendkívül alacsony áron megszerzett multinacionális cégek profitkivonását a magyar állam közérdekből mérsékelhesse.

     Megnyilvánul az Európai Unió káros szerepe abban is, hogy Magyarországot jobban szorongatja a kötelező pénzügyi előírások betartásával, mint a többi országot. Az EU egyre inkább a pénzkartell a végrehajtó szervévé válik. Az Európai Unió diktátumainak a következtében is Magyarországot 2008. óta évi kétezer milliárd forint profit és kamat hagyja el. Ez azt jelenti, hogy Magyarországról évente hét milliárd euró jövedelmet tesz zsebre a pénzkartell a tulajdonában lévő európai bankrendszer és multinacionális cégek segítségével. Ezt azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék 10%-a távozik az országból.

     Melyek a magyar nemzet előtt álló  legfontosabb feladatok?

     Magyarországon ma kettőshatalom van. A szervezett közhatalom, az állam, vagyis a közérdeket egyedül érvényesítő közhatalom fölé telepedett a nemzetközi pénzhatalom, a szervezett magánhatalom legerőszakosabb és legálságosabb formája. Ez a hatalom nem tartozik felelősséggel a népnek, gátlástalan önzését korlátok nélkül érvényesítheti. Nem kell félnie a számonkéréstől, a felelősségre-vonástól.

     Ennek a kettőshatalomnak megfelelően ténylegesen két erőközpont irányítja az országot. Az erősebb fél a pénzhatalom, amelynek rezidens képviselője az MNB és vezetése, élén a központi bank elnökével. A döntő hatalmi eszközök a pénzhatalom kezében vannak. Ezért a jelenlegi nemzeti kormány mozgástere rendkívül szűk, mert csak a lehetségesben gondolkodhat. Kénytelen a Lisszaboni Szerződés kényszerzubbonyába bújtatva cselekedni. Szigorúan meg van tiltva számára, hogy hozzányúlhasson ahhoz a pénzügyi rendszerhez, amelynek a segítségével a nemzetközi pénzkartell folyamatosan leszívja Magyarország jövedelmét. A pénzkartell magyarországi képviselete, az MNB, két évtizede folyamatosan mintegy 5-6%-kal magasabban tartja a magyar kamatlábat, mint az európai átlag. Emiatt hatalmas összegek csak azért érkeznek az országba, hogy ezt a kamatkülönbözetet elvigyék. A kamatkülönbözetet az MNB-nél elhelyezett betétekért a magyar költségvetés fizeti. Ez szűkíti a közhatalomnak a közfeladatok ellátására rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit. Ha a külföldi tulajdonú cégek profitja, amelyet a magyar társadalom termel meg, Magyarországon maradna, akkor az ország már nem lenne azzal vádolható, hogy állítólag többet fogyaszt, mint amennyit megtermel. A magas kamat miatt az államadósság is lényegesen magasabb, mint amekkora e nélkül a kamatzsarolás nélkül lehetne. A kamat- és a profitszivattyú miatt kevés a nemzeti jövedelem.