Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__10/i__18525 | Feltöltés időpontja: 2011. június 3. 11:22

Beszélgetés Szalma Edittel a 2010-es Év Illusztrátorával, akinek május 31-én nyílt kiállítása a Petőfi Sándor Városi Könyvtár Gyermekboridalmában. A művésznő alkotásai díszítik Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt most megjelent, Cerka Tinka és a Szürke Lord című gyermekkönyvét.

Aki megnézi a kiállítást, már nagyon sok mindent megtudhat az általad alkotott világról, mégis arra kérlek, néhány szóban mutatkozz be a Kis-kunság olvasóinak.

Jelenleg Gödön élek a családommal. Az Iparművészeti Egyetemen végeztem a 90-es évek elején. Miután lediplomáztam, reklámgrafikával kezdtem foglalkozni. Később a férjemmel nyitottunk egy saját grafikai stúdiót, így egy kicsit függetlenebbé váltam. Ebben az időben többnyire alkalmazott grafikákkal foglalkoztam, reklámplakátokat és hasonló kiadványokat készítettem. Egy idő után azt éreztem, hogy mind jobban hiányzik a rajzolás. Attól a ponttól kezdve inkább üdvözlőlapokat és személyesebb alkotásokat készítettem. Később kapcsolatba kerültem kiadókkal és így kezdtem foglalkozni az illusztrációkkal.

Minden alkotó életében vannak olyan emberek, akik nagyobb hatással vannak rá, mint a többiek. Neked voltak, illetve vannak különösen inspiráló személyiségek?

Mindenképpen nagy hatással voltak rám a kolléganőim Szegedi Katalin és Kállai Nagy Krisztina. Emellett a nagy elődők, Réber László, Reich Károly és munkássága is inspirált.

Mély nyomokat hagyott bennem az is, hogy jártam Bolognában, amit a világban a gyermekkönyv-piac fellegváraként ismernek, és részt vettem számos gyermekkönyv-illusztációs kiállításon.

Hogyan ismerted meg a Miklya házaspárt? Hogyan telt az alkotófolyamat?

A kiadó segítségével találtunk egymásra. Számomra ez volt az első alkalom, hogy így illusztrálhattam mesekönyvet.

Nagyon jó volt együtt dolgozni velük, hiszen egészen pontosan körül vannak írva a figurák karakterei és a történet is, így nem volt nehéz dolgom. Nem kötötték meg a kezem, a saját elképzeléseim alapján alkottam meg őket.

Látható a kiállításon, hogy a képek rendhagyó technikával készültek. Mit lehet tudni a részletekről?

Ez egy viszonylag hosszú munkafolyamat. Először vázlatot kell készíteni, megtervezni a figurák arculatát. Ezután egy úgynevezett skicc pausz papírt festek le, megszárítom, bekasírozom, majd újra lefestem. Ha megszáradt, utána jön a kihívás, hiszen ezeket a festett papírokat kell egybeépíteni. Ha elkészült a térbeli kép, egy fotós barátunk segítségével digitális képeket készítettünk róluk és így kerülnek a mesekönyvbe.

Min dolgozol most és vannak-e terveid a jövőre nézve?

Szeretnénk elkészíteni a Zoknimanó második kötetét, amely várhatóan egy iskolás történet lesz. Emelett folyamatosan dolgozom a Manó könyveken is.

Szóljon hozzá!