Egy gombostűt nem lehetett volna leejteni a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ színháztermében kedden este, olyan sokan voltak kíváncsiak Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter előadásában Rómeó és Júlia klasszikus történetére. Valószínűleg nemcsak a félegyházi színházkedvelők, hanem maga Shakespeare is elégedett lett volna az előadással. A vérbő komédiától a halálos szerelem tragikus mélységéig vezette a színészpár a nézőket. Így ha kellett, kacagtunk Rudolf Péter szószátyár dadáján, de a zsebkendők is előkerültek, mielőtt legördült a képzeletbeli függöny. A félegyházi közönség felállva, vastapssal köszönte meg a nem mindennapi élményt a színészházaspárnak.

– Honnan jött az előadás ötlete?

Nagy-Kálózy Eszter:
– Vámos Miklós ötlete volt, ő keresett meg minket, hogy csináljuk meg ketten a Rómeó és Júliát. Ehhez ő már elkészített egy dramaturgiai vázlatot, ami alapján próbáltuk meg  eldönteni, hogy szeretnénk-e ezt a darabot. Mi rögtön igent mondtunk erre az egészen elképesztő gondolatra, s azt hiszem, csak úgy fél év múlva kezdtünk el próbálni. Akkor értettük és éreztük meg, hogy ez egy sokkal nehezebb és bonyolultabb feladat annál, mint amire számítottunk. Miklós duettekben gondolkodott, mi viszont úgy éreztük, vannak olyan több szereplős jelenetek, amelyek számunkra nagyon fontosak. Innen kezdtünk el azon töprengeni, mi is lehet az előadás rendszere, mi lehet az a színházi nyelv, amelyen ez előadható, ahol a darab szólal meg, és nem egy pamfletté válik az egész.

– Hogyan osztották le a szerepeket?

Rudolf Péter:
– Egy dologban biztosak voltunk: hogy én nem szeretnék Júliát játszani, Eszter pedig nem szeretne Rómeót. Minden másban viszont átjáróház a darab. Eszter játszik Lőrinc barátot, játszik Mercutiót, Benvoliót. Én is játszom dajkát és Capuletnét. Az volt az igazán nehéz feladat, hogy erre az ismeretlen terepre merészkedve kitaláljuk a darab stílusát. Jellemző módon az első tíz oldalt vagy másfél hónapig próbáltuk, hiszen ott alakult ki a játék rendszere. Ennek a játékrendszernek a logikája mentén forrt ki, hogy ki melyik szereplőt játssza. Mivel nem volt rendezője  a darabnak, segítségül hívtuk Horgas Ádámot, nevezhetjük őt koreográfusnak, színházi embernek, gondolkodónak, aki sok apró gesztussal is segített.

– Melyik a kedvenc karakterük?

Nagy-Kálózy Eszter:
– Én mindegyik szereplőt szeretem. Egy életre szóló feladat például a Maáb-monológot elmondani. Nagyon szeretem Mercutiót… Amit hordoz, képvisel, az nagyon emberi és megfogható. Nagyon szeretem Lőrinc barát figuráját is. Kevés dajkát játszom a darabban, azt inkább Péterre hagyom. És természetesen nagyon nagy feladat így negyvennégy évesen Júliát eljátszani.

Rudolf Péter:
– Nekem ötven évesen nem jelent problémát Rómeóvá lenni. Vissza kell keresni az embernek magát. Az az érdekes ebben, hogy bár már túl vagyunk a háromszázadik előadáson, néha most jövünk rá egy-egy mondat értelmére. Olyan dús, olyan gazdag, olyan csodálatos Shakespeare, hogy ez egy életre szóló feladat. Amíg nem válok közröhej tárgyává, hogy színpadra lépek Rómeóként, amíg szellemileg és fizikailag bírjuk, addig nincs patthelyzet. Mert fizikailag és szellemileg is nagy kihívásról van szó. De ezt is szeretjük benne mind a ketten. Ez a darab testileg-lelkileg karban tart minket.

– Rómeónak és Júliának a való életben három nagy gyermeke van. Miért tartják fontosnak a nagycsaládot? Miért döntöttek művészemberként a nagycsalád mellett?

Nagy-Kálózy Eszter:
– Ez azt hiszem, nem döntés kérdése. Ugyanis nem idelent, hanem odafönt dőlnek el a dolgok. Egyszerűen jó sokan lenni. Én mindig is sok gyereket akartam.

Rudolf Péter:
– Én egyke vagyok. Nekem az az alapélmény, hogy de jó lett volna, ha lett volna testvérem.

– Eszter, miért tartja fontosnak a „Legkisebb királyfi” mozgalmat? Mi az, amit mi megtehetünk, hogy a legkisebbik királyfiak megszülessenek?

– Ez egy roppant fontos kérdés, amelynek tudományos elemzését a mozgalom elindítói, Kopp Mária és kutatócsoportja kiválóan elvégezte. Valami olyasmire kell fókuszálnunk, amit mostanra elfelejtettünk. Elfelejtettünk a jó dolgokról beszélni. Alapdolgokról: hogy miért fontos, miért jó a család, hogy mi az, hogy gyerek… Hogy ne csak a gazdaságról, ne csak a pénzről, a válságról beszéljünk, és ne csak annak adjunk hangot, hogy most miért nem lehet gyereket vállalni, hanem valami másról is, ami az élet értelmét adja. Fontos, hogy vissza tudjuk keresni, mi az oka annak, hogy sokan, amikor összeházasodnak, nem cél számukra, hogy gyermekük legyen, hanem csak odáig látnak, hogy egzisztenciát kell teremteni. Fontos látnunk, ez a helyzet hogyan jöhetett létre, hogyan alakulhatott ki, és tennünk kell érte, hogy ne így legyen.

– Péter, Ön joghallgatóként kezdte, s úgy tudom, a diplomácia is érdekli. Egyszer azt nyilatkozta, hogy szeret kiállni a „kis emberek és a jó ügyek mellett”.

– Kezdeni kezdtem, de egy percig sem jártam a jogra. Egyszerre vettek fel a jogra és a színművészetire, és én a színművészetit választottam. Az a szokás, hogy a rektor kétszer fog kezet a diákokkal: először, amikor beiratkoznak, másodszor a diplomaosztón. Én az elsőre elmentem, de a másodikra nem. Ugyanis én már az első kézfogásnál is tudtam, hogy színész akarok lenni. Egyébként valóban szívesen nekirontanék ügyvédként multiknak, akik átvágják a kisembereket. Plebejus vér csörgedezik az ereimben, szüleim első generációs értelmiségiek, s valóban szívesebben lennék egy közepesen szegény ügyvéd, aki nem kíméli a hatalmasságokat. A fiamon látom, hogy örökölte ezt a végtelen igazságszeretetet, ami a hétköznapokban sokszor magányossághoz is vezethet. Mert ebben a furcsa országban, amivé mi lettünk, vannak rizikói annak, ha az ember ügyeket képvisel, és nem valahova odaáll. Ha valaki egy ügy mentén gondolkodik, és nem valamihez képest helyezi el a véleményét a világban. Ha bennem megszólal a csengő, akkor ki kell állnom, akár el kell mennem tüntetni is. De nem kell feltétlenül az aktív politikai élet részesévé válni.

Nagy-Kálózy Eszter:
– A művészet önmagában morális értékeket szolgálhat. Például, amit itt az előadáson képviselünk, ezek sokkal örökkévalóbb dolgok. Nekünk ezekhez az értékekhez kell igazodni.