Egyetemisták és főiskolások felméréseikkel segítik a törvényalkotást

Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__12/i__2095 | Feltöltés időpontja: 2009. október 19. 11:24

Szász András

Noha a magyar tanyáknak több évszázados történelmük során mindig is voltak felívelő és hanyatló időszakai, még soha nem kerültek olyan válságos helyzetbe, amilyenbe – az államszocializmus alatt a felszámolásukra irányuló intézkedések eredményeként – mára jutottak. Ennek az ősi gazdálkodási és létformának a megmentését, újjáélesztését tűzte ki céljául a hét elejére a Lakitelek Népfőiskolára összehívott Tanyakollégium II.

A kollégium résztvevőit, hallgatókat és tanárokat hétfőn a házigazda Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte. A politikus emlékeztetett arra, hogy Tanyakollégium I. címmel, az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb tanyakutatása történt meg hét esztendővel ezelőtt a kecskeméti, félegyházi tanyavilágban, azt ismétlik meg most. – A második alkalommal meghirdetett Tanyakollégium egyben egy sajátos népfőiskolai forma is. Lehetőséget teremt az egyetemek, főiskolák hallgatóinak arra, hogy ne csak egy virtuális világban tájékozódjanak, és ne csak a saját környezetükben, hanem jussanak el olyan helyekre, területekre, ahol a valóságból is tudnak szerezni tapasztalatokat, élményeket – hangsúlyozta Lezsák Sándor. Utalt arra, hogy más témakörökben is terveznek hasonló kollégiumot. Például Kossuth néven a leendő közgazdászok, pénzügyi szakemberek számára, melynek keretében azt fogják vizsgálni, hogy a városok panelépületeiben, vagy a tanyákon, falvakban élő emberek miként gondolkodnak, egyáltalán milyen ismereteik vannak a bankkártyákról, az euróról, milyen adósságcsapdákat élnek meg, vagy éppen milyen takarékossági szokások, milyen családi költségvetések jellemzőek napjainkban. – Nagyon sok olyan terület van, amelyet érdemes feltárni, aztán a törvényhozás segítségével működtetni. Ez a feladata, célja a Tanyakollégiumnak is, hogy a tanyák megmaradása érdekében született, s időközben elfogadott országgyűlési határozathoz – melynek anyagát az FVM hamarosan leteszi a Parlament asztalára – olyan friss adatokat, vélekedéseket, kutatásokat adjanak, melyek alapján megszülethet az a törvény, amely nem kérdéseket fogalmaz meg, hanem konkrét és határozott útmutatást ad arra vonatkozóan, mit kell tennünk a tanyák védelmében. Azért, hogy a tanyavilág ne csak megmaradjon, hanem újjá is szülessen az elkövetkező esztendőkben, évtizedekben. Mert a tanya nemcsak hungarikum, nemcsak a magyar valóság és a nemzeti vagyon része, a tanya olyan élet- és gazdálkodási forma, amely megőrzésre, frissítésre, újjászületésre méltó és alkalmas – hangsúlyozta az Országgyűlés alelnöke. A megnyitón jelen volt és köszöntőt mondott Bányai Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő is. – Mai tanyáink még magukon hordozzák őseink életformáját. Mert ha jól belegondolunk, talán nincs is olyan magyar család, melynek valamelyik őse ne tanyáról származna. Vagyis: mindannyian a tanyákról kerültünk a falvakba, a városokba, a fővárosba. Ezért közös érdekünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ez a létforma ne szűnjön meg – szögezte le a politikus. – Bács-Kiskunban egykor százezernél több tanya létezett. Ma a számuk tíz- és tizenötezer közé tehető. Szűkebb pátriámban, Felső-Bácskában tizennégyezer tanyát tartottak nyilván, ma már ezer és ezernégyszáz közé tehető azok száma, amelyek még lakottak. Tehát a tanyák kilencven százaléka eltűnt. Talán még nem késő, hogy a Kárpátok gyűrűjében élő magyarság észrevegye, ezt az életformát érdemes megmenteni, mielőtt véglegesen a külföldiek kezébe kerül. Jó lenne, ha végre rájönnének, a tanyákat nemcsak megmenteni, hanem felújítani is kell. Ahogyan azt osztrák szomszédaink is teszik, ahol a tanyákon három generáció is együtt él – fogalmazott Bányai Gábor. Magyarország legnagyobb tanyás megyéjének közgyűlési elnöke lapunknak elmondta: bármennyire is igyekezett a rendszerváltás előtti hatalom eltüntetni ezt az ősi gazdasági és létformát, nem tudta teljesen felszámolni. De kudarcot vallottak utódaik is. Brüsszel ugyanis ragaszkodik a tanyákhoz. S ha éltünk volna a LEADER-program kínálta pénzügyi lehetőségekkel – ahogyan a lengyelek vagy szlovákok tették – nálunk is sokkal több tanya megmentését, újjáélesztését sikerült volna megvalósítani. Szerencsére ezek a lehetőségek még adottak. Bányai Gábor szerint: ahhoz, hogy megváltozzon ez a vidékellenes szemlélet, tudatosítani kell az emberekben, hogy Magyarország nem csak Budapestből áll, hanem van még számos kisebb, de egymásra épülő, egymást erősítő létforma is. Többek között a tanyasi, melynek megmentése rendkívül fontos. Mert nemcsak elődeink, de mindannyiunk kultúrája ebben a csodálatos, egyfelől nehéz, másrészt viszont csodálatos életformában gyökerezik. Az eseményre meghívták Szendrő Pétert, a gödöllői (korábban Szent István) egyetem rektorát is, aki hét éve Lezsák Sándorral közösen szervezte meg a tanyák megmentését célzó Tanyakollégium I.-et. A rektor elmondta: a Szent István Egyetem voltaképpen a Lakitelek Népfőiskolán alakult. Előbb a tiszai árvíz, majd a tanyák védelmére létrehozott kollégium a térségbe, illetve a Népfőiskola Kölcsey Házába vonzott több mint száz diákot és negyven tanárt, akik egyformán gondolkodtak a magyar vidékről. – Ma már ugyan nem olyan egységes ez a tanyavilág, mint egykor volt, de az identitástudat még mindig ezen a környéken lakozik. És ezzel meg kell mindenkinek ismerkednie – hangsúlyozta Szendrő Péter. Mert ne higgyük, hogy a mobilitás megoldja a világ dolgát. Nincs hova mennünk. Ezen a kilencvenhatezer négyzetkilométeren tízmillió embernek boldognak kell lenni – tette hozzá. A tanyák védelmére hozott, s tavaly elfogadott országgyűlési határozatról Bondor István, a földművelési és vidékfejlesztési tárca főosztályvezetője beszélt, aki maga is egy Szeged környéki tanyán született. Elmondta: a kormány készíttetett egy felmérést a tanyák jelenlegi helyzetéről. Az anyag elkészült, hamarosan benyújtják az országgyűlésnek. A tavalyi kormányhatározat alapján november 30-ik kell elkészülnie annak a cselekvési tervnek, amely az elkövetkező időszak tanyákkal kapcsolatos teendőit foglalja össze. A főosztályvezető hozzátette: cselekvési tervek korábban is készültek, de egyik sem volt ennyire átfogó és konkrét, mint a most készülő. A negyedik felszólaló Font Erzsébet. Az FVM korábbi főosztályvezető asszonya örömének adott hangot, hogy utóda, Bondor István szintén tanyán született. – Ha tanyavilágról beszélünk, mindig eszünkbe kell jusson, hogy ez egy tipikusan magyar sajátosság, mondhatom úgy, hogy hungarikum – hangsúlyozta Font Erzsébet. A kollégium tudományos kutatását Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének kecskeméti vezetője irányítja, aki szintén jelen volt a megnyitón. Kedd reggel, az eső és a hideg szél dacára huszonegy csapat, százötven hallgatója vágott neki az útnak, hogy felkeresse a kecskeméti és félegyházi tanyavilágot, s hogy felmérést készítsen az ott élők helyzetéről. A Bartos Mónika (szervező), dr. Kovács András Donát geográfus, szociológus, Kerékgyártó Gábor, Szabó Áron, Majoros Anna Fatima, Macsai Emese és Szikla Klára alkotta csapat a bugaci tanyavilághoz tartozó Fehérék portáján kezdte az adatgyűjtést. Vilmos, a 32 éves családfő feleségével és másfél éves gyermekével él a nagyközség központjától négy kilométerre eső tanyán. A család brojlercsirke-tartással foglalkozik. A szárnyasokat naposcsibeként kapják, és hathetes korukig nevelik őket. Akkorra elérik a két-, két és kilogrammos testsúlyt. Egy-egy turnusban harmincezer csirkét nevelnek egy téglaépületben és három szigetelt fóliasátorban, melyek mindegyikét elektronikus berendezés vigyázza. Vilmos elmondta, ő is tanyán élt, az ő szülei azonban libatartással foglalkoztak. Már gyerekként elhatározta, hogy megmarad a tanyasi létforma mellett. Fehéréktől a csapat két-kétfős csoportokra szakadva folytatta a felmérést. Szállításukat a község tanyagondnoki autója biztosította, melyet Szalai Károly tanyagondnok, a terület kiváló ismerője vezetett. adalék: A korábbi évek Tisza-kollégiumának sikerére alapozva, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő kezdeményezésére 2002. szeptembere végén hirdette meg az első Tanyakollégiumot. Kezdeményezését számos helyi önkormányzat is támogatta. Akkor a Szent István Egyetem 40 tanára és 120 hallgatója 24 kiskunsági tanyás település több mint 800 tanyán élő családját kereste fel – az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete által készített kérdőívekkel – egy kutató-betekintő tanyalátogatásra, beszélgetésre, adatgyűjtésre. Utoljára csaknem 30 éve volt ilyen nagy léptékű, helyszíni kérdőíves tanyafelmérés. A kutatás alapvető célja az volt, hogy e sajátosan magyar és alföldi, illetve kiskunsági tanyavilágban – a környezetben, a mezőgazdálkodásban, s hozzá kapcsolódva a tanyai épületállományban illetve társadalomban, annak életkörülményeiben – a bekövetkezett változásokat pontos, új adatok gyűjtésével, szabályos területi mintavétellel feltárja és értékelje. A négy nap során felkeresett huszonnégy település tanyavilága: Ágasegyháza, Ballószög, Bugac, Bugacpusztaháza, Csongrád, Fülöpháza, Fülöpjakab, Gátér, Helvécia, Jakabszállás, Jászszentlászló, Kerekegyháza, Kocsér, Kunszállás, Lakitelek, Móricgát, Nyárlőrinc, Orgovány, Pálmonostora, Petőfiszállás, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszakécske, Városföld.

Megosztás:  Szóljon hozzá!