A képzőművészeti tábort az első napon a házigazda Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg.

A politikus elmondta: a családi legendárium és a fennmaradt jegyzőkönyvek szerint anyai dédanyja, aki okleveles bábaként tevékenykedett Máriapócson, az 1900-as évek elején egyike  volt azoknak, akik könnyezni látták a híres helyi kegykép másolatát. (Az ismeretlen művésztől származó első  kegyképet I. Lipót császár – a festmény biztonságára hivatkozva – Máriapócsról Bécsbe vitette, ahol a Szent István székesegyházban (közismertebb nevén: Stephansdom) helyezte el. A kegytemplomot a csodatévő festmény másolatával kárpótolta. A görög katolikusok már-már beletörődtek, hogy kegyképük többé nem könnyezik, amikor 1905-ben újra csoda történt: ismét könnycseppek gördültek végig, a kis Jézust karján tartó Szűzanya arcán.

A csoda híre futótűzként terjedt el, órákon belül a görög katolikus egyház vezetői is tudomást szereztek róla. Legott küldtek is egy szakértői bizottságot, hogy vizsgálják ki az esetet. A szemtanúk, köztük Lezsák Sándor dédanyjának meghallgatásáról jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a kegytemplom vezető papjai láttak el kézjegyükkel.

Az ikonfestő tábor első három napja az elmélet jegyében telt. Feczák László, kecskeméti görög katolikus pap és a tábort vezető Rausz Szilveszter, ikonfestő művész, egymást váltva vezette be a hallgatókat az ikonok egyedülállóan sajátos világába.

– Az ikon görög eredetű szó, jelentése: kép, képmás. A keresztény művészet kialakulása idején Bizáncban így nevezték a Megváltó, az Istenszülő, a szentek, az angyalok, valamint a szentírási történeteket ábrázoló festményeket – hangsúlyozta bevezetőjében Feczák László.

– Aki ikont „ír” – ma éppúgy, mint az elmúlt századokban – a keresztény közösséget szolgálja. A közösség rendelkezésére bocsátja a kezét, a tehetségét, hogy megvalósuljon a világ megváltása – egészítette ki Rausz Szilveszter. A művész  Szergej Bulgakovot idézte, aki szerint: „az ikon a kegyelem jelenlétének a helye. Ezért úgy imádkozzunk Krisztus ikonja előtt, mintha személyesen a Megváltó előtt állnánk.

Mindenki, aki egy képet tisztel, abban a kép által ábrázolt valóságot tiszteli. A tisztelet nem a festett fának szól, hanem azon át a bemutatott modell felé irányul, amely az emberétől eltérő valóságban, az Isten valóságában él – szögezték le az előadók.

Hétfőn a hallgatók megkezdték a képeknek szánt falapok csiszolását, majd hozzáfogtak a képek megfestéséhez.

A táborban készült ikonokat múlt héten, pénteken Feczák László, kecskeméti görög katolikus pap és Bagi Ferenc, lakiteleki plébános sajátos liturgia keretében áldotta, illetve szentelte meg.

Az angyalok mellett a szenteket is különös fény övezi, és kiemelt tiszteletet élveznek Isten országában – hangsúlyozta szentbeszédében Feczák László. Történt, hogy édesanya azt kérdezte hittanóráról hazatérő kislányától:

– Ma kikről tanultatok?
– Hát a szentekről… – válaszolta a lányka.
– És kik azok a szentek? – faggatta tovább az édesanya gyermekét.
A kérdés meglepte a kislányt, hirtelenjében nem is tudta, mit válaszoljon, de azután eszébe jutottak a templom színes ólomüveg ablakai és kivágta:
– Akiken átragyog a fény!
– Igen – összegezte Feczák László –, az angyalok és a szentek Isten különös kegyét élvezik, ezért úgy ragyog át rajtuk a fény, akárcsak a napsugarak a templom színes ólomüveg ablakain. A fény útja azonban kétirányú. Nappal a kinti világosság árad be az ablakokon, esténként viszont a mécsesek, gyertyák, lámpák fénye világítja meg a templom környezetét.