Nagy Attila

Rövid link: http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i__8/i__1935 | Feltöltés időpontja: 2009. október 7. 11:20

Soha fel sem merült bennem, hogy még nem vagyok felnőtt. Még akkor sem, amikor 2007 tavaszán - életem 34. évében megszületett a lányom.

Minden újdonsült családcentrikus apuka tudja, micsoda örömmámorban úszunk, amikor ezek a picur, drága lények megérkeznek az életünkbe. Azt hisszük hirtelen, hogy kész, minden fontosat megtettünk, már mi is apukák lettünk és a legtökéletesebb család - bárki bármit is mond - a miénk. Nem hiszünk a károgóknak, hogy nehéz lesz, határozottan tudjuk, hogy mi jobban fogjuk csinálni másoknál, mert okosabbak is meg rátermettebbek is vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban értünk a gyerekneveléshez, mint eleink, hisz mi már más világban élünk. Aztán ez az édes, nyiladozó kis értelem túl korán kezd önállósodni. Erősebb az akarata, mint a miénk. Nem értjük a jelrendszerét, és igenis idegesítő, ha állandóan ordít. Pláne, ha az asszony is kezdi követni a példáját. Mi baja van állandóan, miért nem elég jó semmi? Észre sem vesszük, mikor is csúszott ki végleg az irányítás a kezünkből. Na de ki is irányít? Miiii??? A lányom? Oké, itt kezdett bejönni a képbe az, hogy felelősség, meg felnőttség, meg muszáj lefektetni a szabályokat, meg igenis kell egy rendszer. Elnéztem a feleségem, mit szenved szegény az igény szerinti szoptatással, hát véleményem szerint volt annak a régi, poroszos rendszernek egy nagyon nagy előnye. Lehetett hozzá igazodni. Aztán nehézségek ide vagy oda, jön a sok első, megannyi kis csoda. És mind milyen hamar! Picit irigylem azokat a szülőket, akiknek mozgásügyileg később fejlődik drága szemefénye. Igen sokszor felmerült bennem ama bizonyos kizsírozott fürdőkád ötlete, belerakva a mozgékony csecsemőt, mint biztonságos, szülőnyugtató alternatíva. (Csenki Attila, Showderklub) Alig indult meg legújabb szerelmem, megérkezett a versenytárs. Épphogy kialakult családi életünk gyökeresen felfordult. A második mámor is rendesen elkapott, pláne, hogy fiam született. De hamar kiderült, ehhez a feladathoz még mindig nem nőttünk fel. Már a fizikai szükségletek ellátása is problémát jelentett, pedig az az apuka vagyok, aki nem ijed meg attól, ha bekakilt a trónörökös. Aki ilyen helyzetbe kerül, az tudja csak igazán, hogy nagymama, nagypapa, nagynéni, barátnő akkor segít legtöbbet, ha 1-2 órára elrabolja az egyik, vagy mindkét apróságot. Ma már az újabb nyiladozó értelmet is lehet szavakkal, taktikákkal irányítani. Ezt azonban személyre szólóan ki kellett dolgozni. Új élet kezdődött, már lehet velük értelmesen játszani, eljött az én időm. Hogy az én lányom milyen okos! Miket nem magyaráz, imádnivaló! De ez a szertelenség! Hiába - tiszta anyja! És a fiam? Micsoda megfigyelő! Tiszta apja! 18 hónaposan abszolút precízen illeszti bele a csavarhúzót a konnektorba. Még jó hogy időben gondoltam a konnektorvédőre. Felnőttem. Folyamatosan tanulok előre gondolkodni. Soha nem gondoltam, hogy erre épp a gyermekeim fognak megtanítani.

Szóljon hozzá!