Őszintén szólva mást vártam ettől a filmtől. Tudtam, hogy egy olyan történetről lesz szó, ami a vallási fanatizmusról szól. Maga a sorozat is olyan filmeket mutat be, melyek szereplői valamilyen módon peremhelyzetbe kerültek a társadalomban. Akiket nem ért meg a kisközösség, akik magukra maradnak valamiért. Például azért, mert számukra az Istenbe vetett hit fontosabb, mint saját gyermekük élete.

Távolinak gondoltam magamtól ezeket a sorsokat, de Camino történetét megismerve bele kellett döbbennem, hogy nem azok. Mert Camino története rólunk is szól, vagy szólhat. Egy család életét mutatja be a film, egy olyan családét, ahol a kislány halálos beteg. Hogyan lehet ezt túlélni? Hogyan lehet embernek maradni, ha Isten elveszi tőlünk azokat, akiket legjobban szeretünk? Ha hirtelen kiürül az otthonunk, mert Isten egy kézmozdulattal semmivé teheti mindazt, amihez ragaszkodtunk? Caminónak tizenkét évesen szembe kell néznie valami olyannal, amivel még felnőttként is nehéz. A halállal. Ezen a ponton megmérettetnek az életek, a sorsok, a szerepek: az anyaság, az apaság, a kereszténység szerepei. Megmérettetik a komfortos életünk.

„Helyzetek és gyakorlatok” – ez a félegyházi moziban futó filmklub címe. De lehetne „Peremhelyzetek és túlélőgyakorlatok” is. Mert peremhelyzetbe mi is bármikor kerülhetünk. Elég „csak” egy betegség, egy halál, vagy éppen egy elveszített munkahely, s az eddigi normális élet azonnal felborul. Ilyen élethelyzetekre mutat rá a filmklub, melynek előadásait szerdánként 19 órakor tekinthetik meg az érdeklődők.